Louise nagyszerű keresztyén asszony volt. Napi elfoglaltsága nem akadályozhatta abban, hogy minél több lelket próbáljon megnyerni Istennek. Gyakran meghívta magához a szomszédasszonyokat kávéra, amikor is velük a Bibliából olvasott. De egy idő után nyilvánvaló lett, hogy azok elégedettek a saját vallásosságukkal. Kevés érdeklődést mutattak az Úrral való személyes kapcsolat iránt.
Egyik reggel, amikor Louise a nappaliban imádkozott, eszébe jutott a nagy vacsora története Lukács evangéliumának 14. részéből, amiben a meghívottak mind kimentették magukat, így a gazda kiküldte egy szolgáját az utcákra, hogy kényszerítse az arra járókat, hogy menjenek be.
Louise imában az Úr elé vitte: „Uram, akiket meghívtam, kimentették magukat. Szeretnék elmenni a többiekhez, hogy elvigyem őket hozzád, de itt kell maradnom a gyerekekkel. Ha küldesz hozzám valakit az utcáról, én meghívom a te vacsorádra.”
Alig hogy befejezte, meghallotta egy szemeteskocsi hangjelzését. Aha, ez a sofőr az utcáról jött. Kinézett az ablakon, és látta, amint a férfi – egy kis szépítéssel nevezzük köztisztasági gépkezelőnek – felemeli a szomszéd kukáját, és a kocsiba üríti. Eközben a teste láthatóan meggörbült, és próbálta kímélni magát, hogy enyhítse fájdalmát.
Louise a járdaszegélynél állt, amikor a kocsi megállt a házuk előtt. Amint Reg, a sofőr kilépett a járdára, Louise megkérdezte tőle, hogy nem beteg-e a háta. „Nem – mondta a sofőr –, a szívem beteg.”
„Akkor miért emelget nehéz szemeteskukákat egész nap?” – kérdezte. „Én majd kiürítem a magamét” – és felemelte a kukát, majd tartalmát a kocsi garatjába ürítette.
A sofőr így válaszolt: „Mert nem találok más munkát.”
„Nos, én imádkozni fogok, hogy találjon egy jobb munkát vagy egy jobb szívet.”
„A szemetesekkel senki sem törődik” – mondta Reg szomorúan.
„Isten törődik velük” – válaszolta Louise.
Reg beszállt a kocsi vezetőfülkéjébe, és továbbhajtott a következő házhoz.
Egy hét múlva Louise a járdaszegélynél várt, amikor megérkezett a szemeteskocsi. Mire Reg odaért a kukához, Louise már ki is ürítette azt a kocsiba. A sofőr ránézett, és megkérdezte: „Imádkozott értem?”
„Minden nap.” Reg nem hitte el, bár kétségének nem adott hangot.
Louise így folytatta: „Figyeljen ide! A Biblia azt mondja, hogy a hit halott tettek nélkül. Én imádkozom, önnek viszont jelentkeznie kell egy új állásra.” A sofőr bólintott, nem szólt semmit, és továbbhajtott.
A következő utcában meglátta Máriát, Louise másodikos lányát, aki útban volt az iskola felé. Amint a kocsi megállt mellette, így kiáltott: „Halló, otthon imádkozunk magáért!” Reg most már tudta, hogy valaki mégiscsak törődik a szemetesekkel. (folytatás a következő héten)
William MacDonald
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2,3-4)
