Sávuot – Pünkösd ünnepe

Sávuot vidám ünnep a zsidók között. A zsidó naptárban szíván 6-ára és 7-ére esik. Ezt az ünnepnapot a hetek ünnepének is hívják (2Móz 34,22), mivel sávuot heteket jelent. Pünkösd ünnepeként is ismerik, mert ötven nappal az első zsenge ünnepe után van, és a pünkösd szó ötvenet, vagy ötven napot jelent.

Ennek a vidám ünnepnek a bibliai alapja a 3Móz 23-ban található, ahol Jehova hét ünnepéről olvasunk: „Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet.”

Sávuot Krisztusra, annak az egyháznak a Fejére mutat, ami pünkösd napján jött létre. A Szentlélek egyesítette a hívőket abban a testben, és azóta minden igazi zsidó és pogány hívőben nemcsak, hogy a Szentlélek lakik, de ugyanabba a testbe is kereszteltetnek meg.

A pászkai előkészületek alatt minden kovászt el kellett tüntetni a zsidó otthonokból. Jehova második ünnepét, a kovásztalan kenyerek ünnepét együtt ünneplik a pászkával. Ott nem lehetett kovász, mert a kovász a bűn jelképe. Krisztusban, húsvéti bárányunkban nincs bűn, mert ő Izrael Szentje Isten hibátlan Báránya. De pünkösd ünnepén arra kaptak utasítást, hogy kovásszal süssék a felmutatandó kenyeret. Az egyház Fejében nincs bűn, de ki tagadhatja, hogy tagjaiban van? És teste tagjaiban lesz bűn, amíg hozzá hasonlóak nem leszünk (Fil 3,20-21; 1Jn 3,2). Ezért biztatta Pál apostol a korinthusi gyülekezetet:

(C. Shepherd, Zsidó ünnepek, Jó Hír Iratmisszió Alapítvány)

„Nem jó a ti dicsekedésetek. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott.” (1Kor 5,6-7)