Nem sokkal Krisztus feltámadása után az alávaló Néró uralkodott. Volt neki egy elit hadosztálya, amely olyan katonákból állt, akiket atletikus termetük és vitézségük miatt választottak ki. Úgy ismerték őket, mint a császár gladiátorait. Fizikailag ezek a férfiak az emberi nem nagyszerű mintapéldányai voltak. Jóképűek, izmosak és jó felépítésűek – a római férfiak színe-java.

Amikor bemeneteltek a Colosseumba, ezt énekelték: „Mi vagyunk a császár birkózói. Érted birkózunk, ó, király. Akár élünk, akár meghalunk, a te dicsőségedért tesszük.” Ezután elkezdődött a birkózóverseny Néróért.

Eljött az idő, amikor északra küldték őket, hogy a germán törzsekkel harcoljanak. Ugyanebben az időben kiadtak egy rendeletet a keresztyén hit üldözésére. Néró határozott parancsokat küldött szét, hogy gyomláljanak ki minden keresztyént a hadseregből. A „kigyomlálás” a megsemmisítés szépített kifejezése volt.

A legkeményebb télben Vespasianus tábornok felsorakoztatta csapatait, beleértve a gladiátorokat, majd rájuk mordult: „Tudomásomra jutott, hogy egyesek közületek magukévá tették a keresztyénségnek nevezett új babonát. Én kétlem, hogy ez igaz. Ti ennél okosabbak vagytok. De ha bármelyikőtök keresztyén, lépjen elő!” Meglepetésére negyven gladiátor megtette a lépést, amely a halálát jelenthette.

A tábornok elküldte a többi katonát, és a nap hátralevő részében a negyven gladiátort próbálta lebeszélni a hitéről. „Gondoljatok a családotokra, társaitokra! Gondoljatok arra, mit veszíthettek! Gondoljatok a következményekre, ha nem tagadjátok meg a keresztyénséget!” A negyven hívő némán hallgatta beszédét és fenyegetéseit.

Amikor Vespasianus látta, hogy hiábavaló minden további próbálkozás, összegyűjtötte seregét, és adott nekik még egy lehetőséget hitük megtagadására. „Megparancsolom minden keresztyénnek ebben a hadseregben, hogy lépjen elő.” Az elit alakulat negyven katonája habozás nélkül előlépett. Parancsot adhatott volna a kivégzőosztagnak, hogy ott helyben öljék meg őket, de más terve volt.

Amikor besötétedett, katonái kivitték őket egy befagyott tóra, levetkőztették, és otthagyták őket a dermesztő hidegben, hogy fagyjanak meg. Vespasianus ezt mondta a meztelen férfiaknak: „Ha észhez tértek és hajlandók vagytok megtagadni a hiteteket, menjetek vissza a partra! A tó körül mindenütt tüzek fognak égni, és lesz meleg ruha meg étel.”

A tó körül őrködő katonák egész éjszaka a sötétséget kémlelték, hogy lássák, mi történik. Nem láttak semmit, de időnként hallották, amint a férfiak ezt éneklik: „Mi vagyunk Krisztus negyven birkózója. Érted birkózunk, ó, Király! Akár élünk, akár meghalunk, a Te dicsőségedért tesszük.”

Hajnalban láttak egy szánalmas alakot, amint fájdalmasan vonszolta magát a jégen keresztül az egyik máglya felé. A katonák odarohantak hozzá, takarókba bugyolálták, és a tűz melegéhez siettek vele. Ez az ember megtagadta a hitét.

Aztán a jeges tó felől megint hallották az éneket: „Mi vagyunk Krisztus harminckilenc birkózója. Érted birkózunk, ó, Király! Akár élünk, akár meghalunk, a Te dicsőségedért tesszük.” Időközben megérkezett Vespasianus, és látta az egyetlen árulót, és hallotta a harminckilenc győztest. Elhatározása szilárd volt. Levette felszerelését, és kisétált a jégre, hogy együtt haljon meg harminckilenc katonájával, akik inkább meghaltak, mint hogy megtagadják Urukat.

(William MacDonald: Rendkívüli életek c. könyvéből)

Jézus mondja: „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32-33)