Észak-Etiópia Asmara nevű városának evangéliumi missziói házába jött egyszer egy ortodox szerzetes, és éjjeli szállást kért.
A vendéglátás törvényei közé tartozik, hogy az ilyen kérést nem szabad elutasítani, s hogy a vendégnek ennivalót is kell adni. Másnap reggel a misszionárius megkérdezte a szerzetestől, hogy hova igyekszik?
A békességét keresi Istennel – mondta a szerzetes –, de minden imádsága és böjtje ellenére sem találta meg még eddig. Most úton van Jeruzsálembe, ott, Jézus sírjánál, reméli, hogy megtalálja Istent és a vele való békességet. A misszionárius némi gondolkodás után ezt felelte: „Megértem a vágyakozásodat, és tisztelem az elhatározásodat, hogy zarándokútra mégy. Csak egyet nem értek. Miért akarod Krisztust a világon azon az egyetlen helyen megtalálni, amelyről ezt mondta Isten egy angyallal: »Nincsen itt, mert feltámadott«?”
Ez a kérdés megváltoztatta a szerzetes tervét, sőt egész életét is. Ezt az útját nem folytatta tovább.
(Ulrich Fick: Útközben c. könyvéből)
Ezt mondja Isten: „kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jer 29,13)
