Minden elveszett…

Néhány évvel ezelőtt repülővel utaztunk egy tengerparti nyaralásra, s hogy nagyobb mozgási lehetőségünk legyen, autót is béreltünk. Egyik nap egy távolabbi üdülőhely homokos fövenyű partját kerestük fel. A sokemeletes szállodák között már a parkolás sem volt egyszerű. Hosszan tekeregtünk, míg egy üres helyet találtunk. A közelben vitt is le egy gyalogút a partra, ahol végeláthatatlan tömegben színes nyugágyak és napernyők borították a forró homokot.

Könnyű nyári ruhánk alá már szállásunkon felvettük a fürdőruhát, így az átöltözéssel nem kellett bajlódnunk. A napozóágyak közt maradó szélesebb szabad területre le is tettük kis cókmókunkat, s benne egy igénytelen bevásárlószatyorban a féltett kincsünket, az autókulcsot. A kék széksor mellett csobbantunk a hűsítő vízbe, és mintegy órányi úszás után partot értünk a kék nyugágyak közelében. Meglepett, hogy a széksorok milyen közel kerültek a vízhez. Úgy véltük, hogy bizonyára a dagály tetőzik… de ahogy a ruhánkat kerestük, az bizony nem volt sehol.

Ott álltunk vizes fürdőruhában, mezítláb minden ruha, irat és autókulcs nélkül egy idegen ország idegen tengerpartján. Még az ország nyelvét sem beszéltük, és a szállásunk címét sem tudtuk fejből. Arra gondoltunk, hogy aki elvitte a csomagunkat, bizonyára most az autónkat keresi. Ezért mindenek előtt oda kell szaladnunk, hogy őrizzük a kocsit, amíg megjelenik a tolvaj a kulccsal. Felszaladtunk a kis gyalogjárdán… de hol a kocsink? Milyen márka is volt? Ki emlékszik a rendszámra? Szaladgáltunk a szállodák közt mezítláb, fürdőruhában, de minden ismeretlen volt, s az autó sehol. Húúú, már el is vitték!?

Később mégis ráleltünk autónkra a közelben, a kis utcában. Nézd csak! Nem ezen az ösvényen mentünk le? Talán igen. Feleségem ottmaradt őrizni a kocsit, én pedig ráleltem lent, a homokon kis ruhacsomagunkra a kék nyugágyak mellett… s ahogy körülnéztem, valóban a színek váltották egymást, s odébb volt egy másik kék csoport is. Mi sajnos azt céloztuk meg a vízből. Mázsás kő hullott le szívünkről a puha homokba.

***

Elgondolkodtam azon, hogy hasonló a földi életünk is. A biztonság, a komfort, az egészség bármikor egy pillanat alatt elillanhat. Szüleink, elődeink átélhették ezt a világháború, a szövetkezetesítés, a kitelepítések alkalmával, most pedig a szomszéd ország polgárai szembesülnek vele… de egy baleset, agyvérzés, szívinfarktus is lenullázhatja egész egzisztenciánkat, sőt földi életünk végét is jelentheti.

Ha ezután a mindennek elvesztésétől való félelem uralkodna el rajtunk, akkor az megbénítaná egész életünket… de ha nem gondolunk vele, az meg felelőtlenné, felkészületlenné tenne.

Isten más megoldást kínál. Légy vele állandó kapcsolatban, hogy ez a kapcsolat akkor is megmaradjon, amikor a biztonságosnak látszó földi kapaszkodók megszűnnek.

Élj hálás szívvel mindazzal, amivel ő megajándékozott, de annak tudatában, hogy mindez véges.

Jézus Krisztus egyik példázatában ilyen érdekes tanáccsal látta el hallgatóit: „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” (Lk 16,9) Ugyanis, hamis mammon minden földi kincsünk – puszta életünk is –, mert azt az illúziót kelti, hogy örökké a mi birtokunkban marad, pedig arra kaptuk, hogy éljünk vele mások és a magunk javára, és Isten dicsőségére – hálaadással!

Ne kezdd és folytasd úgy ezt az évet, hogy nem gondoskodtál a jövődről!

Salamon király: „Inkább az én tanításomat válasszátok, ne pedig az ezüstöt! A tudományt válasszátok inkább, mint a színaranyt! Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmiféle gyönyörűség sem lehet ezzel egyenlő.” (Biblia, Példabeszédek 8,10-11.)