Egy a szükséges dolog

A lényeg nem fontos – mondta az egyik barátom, látva az emberek értetlenségét. Ez karácsonyra is vonatkozik, hiszen a másodlagos, a járulékos, a külsőség lépten-nyomon az előtérbe kerül, és ezzel a hit világát elnyomja. Az egész ország jótékonykodik. Nagy művészek, szervezetek, világiak, egyháziak egyaránt. Mindenki megnemesül és új fényben tündököl, mert -” jónak lenni jó”. Ez különben valóban így is van.

A karácsony másik népszerűsített üzenete a békesség lett, amiből talán annyi meg is valósul, hogy az ünnepekben (vagy csak Szentestén) kerüljük a nagyobb indulatkitöréseket. De mindenki érzi: békességben élni, ó, mily jó lenne! Az adventi fények, a karácsonyi fíling, az ünnepi érzet, ez is mind kellemes és szép. Persze mindez (sok esetben) csak barátomat igazolja: A lényeg nem fontos.

Mi viszont tudjuk, hogy mi a fontos ezekben a napokban. Az, hogy Isten – ember alakjában eljött erre a világra, hogy megváltson bennünket. Továbbá az, hogy Isten Fia ma lelkileg érkezik világunkba. Isten gyermekei örvendeznek a szép karácsonyi énekekben, tanulmányozzák a karácsonyi próféciákat, miként teljesedtek be azok, jelenlétük gyógyulást szerez szeretteik számára, megtalálják az Istennek tetsző jócselekedeteket, békességet keresnek és szereznek. Ők Isten megajándékozottjai, akik megajándékoznak másokat. Lelki életük elmélyül, a Lélekben közöttük levő Jézus megújítja, és áldáshordozóvá teszi őket.

A régi vidéki történet szerint, a keresztelő utáni vacsorára szép sorban megérkeztek a vendégek. Téli nap volt, nagykabátokban, kucsmákban, súlyos sálakban jöttek, amiket egy szobában az ágyra dobtak. Nagy volt az öröm, az ünneplés, eszem-iszom. Annál nagyobb lett a riadalom, amikor a megkeresztelt kisfiút nem találták. A kabátok alatt volt, mindenki rápakolta azt, amit hozott. A karácsonyi jó hangulat megőrzése érdekében – és Isten kegyelmében bizakodva – a narrátor így is folytathatja a történetet: Hála Istennek, a gyermek még élt. (Ellenkező esetben igen szomorú napok következtek volna.)

Él-e még számodra Jézus? Van-e még levegő körülötte? A sok külsőség, a fojtogató bensőség, türelmetlenség, hitetlenség, rossz szokások rátelepedtek lelked karácsonyára? Van-e még kicsiny esély arra, hogy életedben a lényeges az első helyre kerüljön?

Tehát ez napjaink tényállása.

Viszont valami ennek ellenére megtörténhet. Mi lehet ez a karácsonyi történés? Jézus ismételten már nem lesz kicsiny gyermek, így nem fektethetik másodszor is a jászolba. De a szívbe „megszülethet”. Más ember lett az, akinek szívében Jézus él Szentlelkével, istenségével – hit által –, mint az, akinek még nem vált fontossá az egy szükséges dolog.

Azért vizsgáljátok meg magatokat, hogy Krisztus bennetek van-e! (2Kor 13,5)

„Lakozzék Krisztus hit által a szívetekben!” (Efezus 3,17)