In memoriam Borbély Béla

1992. 12. 06-án, 76 évesen hívta haza menyei Urunk Borbély Béla nyugalmazott református lelkipásztort, akit harminc esztendeje, december 14-én temettünk Nyíregyházán.

Áldott életű testvérünkre, a Biblia Szövetség alapító elnökére – Sipos Ete Álmos egyesületi főtitkárunk temetésen elmondott beszédével – ma is hálás szívvel emlékezünk.

*

„Fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől, és így szólt Hét fiaihoz: Idegen és jövevény vagyok közöttetek, adjatok nekem sírhelynek való birtokot tinálatok, hadd temessem oda a halottamat! Így feleltek Hét fiai Ábrahámnak: Hallgass meg minket, uram! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk.” (1Móz 23,3-6a)

A Biblia Szövetség tagsága nevében szeretnék most szólni. Úgy érzem, tulajdonképpen egyetlen feladatunk van ezekben a percekben, s ez az, hogy dicsőséget adjunk Istennek, és hálát adjunk Borbély Béla elnökünk életéért és szolgálatáért. Mert itt, a koporsó mellett is valljuk, hogy egyedül Istent és Jézust, a megöletett Bárányt illeti minden dicsőség!

E koporsó mellett nemcsak azt köszönjük meg Urunknak, hogy Borbély Bélát megváltotta, hanem azt is, hogy megváltó tervében fontos szerepet szánt neki.

Egyszer majd mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy egyházaink legfontosabb eseményei nem a zsinatokon, nem a püspöki hivatalokban és nem a nagy egyházi gyűléseken történtek, hanem ott, ahol emberek megtértek, ahol az ébredés szele fújt, ahol a golgotai kereszthez könnyezve borultak le emberek. Az ébredések története – amit egyébként nem sokba néztek, s amelyről nem készültek zsinati jegyzőkönyvek – arany lapokon lesz megörökítve a mennyben! Ezen az egyháztörténeten nem fog a halál és a múló idő.

Az ébredések kemény, de szép harcában voltak emberek, akik „híresek az apostolok között”, igazi elöljárók és fejedelmek a lelki Izraelben. Ezek közé tartozott Borbély Béla is!

Bár a hivatalos egyház egykori vezetői csak egy eldugott kis szabolcsi falu pásztori szolgálatára tartották alkalmasnak, Jézus Krisztus mégis másként döntött, mert reá bízta egyik legdrágább kincsét, a magyarországi ébredés népét, amelyet halála napjáig nagy hűséggel pásztorolt.

Tulajdonképpen nem is érdekelte más, csak a hívő nép ügye. Az Úrért, az ébredésért betegen is, fáradtan is, csodálatos lelkesedéssel vállalta a szolgálatot. Ilyen értelemben is elöl-járó volt közöttünk. Ha egy igazán mértékadó, komoly hívő külföldi lelki vezető kíváncsi volt a magyar lelki helyzetre, s erről reális információt akart kapni, az elmúlt 40 év során nem a zsinati irodát vagy a püspöki hivatalokat kereste fel, hanem Borbély Bélát. Sokan nem tudjuk elfelejteni azt az esetet sem, amikor egy külföldi látogatója szeretett volna tőle az akkori püspökről terhelő adatokat kapni – amely lett volna bőven –, de Borbély Béla így válaszolt: „Ebben a házban a püspök úrért rendszeresen imádkozunk, és nem vagyok hajlandó róla semmi rosszat mondani.” Hát ez a különbség a világosság fiai és Béliál fiai között.

Sokan nem tudják azt sem, hogy amikor a háború utáni ébredés vezetőit a kommunista állam emberei az egyházi vezetőkkel együtt az egyházból való kiszakadásra biztatták, Borbély Béla is nemet mondott! Így maradt a hívők nagy serege vele együtt az egyházban, vállalva a sokkal nehezebb utat, a megaláztatás és üldöztetés útját. Meggyőződésünk, hogy akkori döntésének máig ható következményei vannak, hisz azóta is itt él ez a nép, mint kovász az egyházban.

Istentől kapott kegyelmi ajándéka volt az a lelki tekintély, amely mögött nem egyházi törvények, vagy jó kapcsolatok, vagy magas beosztás állt. Szava minden vitában úgy volt döntő-szó, hogy soha nem parancsolt, vitákban hangját soha fel nem emelte. Drága ajándék volt ez a szelíd tekintély ebben az anarchikus világban. A búcsúzásban arról a hitünkről teszünk itt tanúbizonyságot, hogy hisszük: „gazdagon adatott neki az Isten országába való bemenetel”. Az általa hirdetett drága evangéliumot pedig visszük tovább! „Azért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért! Nézvén a hitnek a fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra…!” (Zsid 12,1-2) Ámen.