LÁTTAM, HOGY LÁTTA

Közösségi oldalak használói gyakran élnek az üzenetküldés-funkcióval. Én magam sokkal szívesebben „írok rá” valakire, mint hogy megcsörgessem telefonon, és ezzel arra kényszerítsem, hogy mindent tegyen le és hagyjon félbe azonnal. Pár sor, majd ENTER, és a címzett akkor nézi meg a soraimat, amikor akarja.

Tényleg? Valóban ennyire engedékenyek vagyunk egymással? Az üzenetküldés fázisait ismerve tudható, mikor látja a címzett, amit küldtem. Vannak cseles módszerek arra nézve, hogy ne lássam, hogy látta, és arra is, hogy ne lássa, hogy láttam, hogy látta… De ezt kevesen ismerik, így aztán marad a gyanakvás termőtalaja, az olvasott, de válasz nélkül hagyott üzenet. Annyi időt még engedünk a címzettnek, hogy villámgyorsan félrehúzza a forró olajat a gázról, vagy sürgősen kezet mosson, de néhány perc múlva kezdünk durcásak lenni: válaszra sem méltat… nincs véleménye… taktikázik…

Shakespeare szavai ebben a prózai élethelyzetben is találóak: „Méreg a gyanú – Az íze nem is undok eleinte, de ha kissé megbolygatta már a vért, úgy lángol, mint a kénbányák.” Minden kapcsolatok megrontója, az ősellenség a digitális világot is jobban ismeri nálunk, fel is használja arra, hogy tartózkodást ébresszen, keserűséget szítson bennünk ezen a csatornán keresztül is.

Ha legközelebb azt látod, hogy látta üzenetedet a címzett, vagy megkapta a levelet, de nem jön válasz, esetleg nem veszi fel a telefont, pedig biztosan otthon van – várj türelemmel, és gondolj arra: az Úr is látja, hogy láttad, amit ő neked üzent. Elolvastad többször is, egyik másik sora aranymondásként lóg a falon. Vajon ő nem várja a választ? Méltatod őt arra, hogy őszintén reagálj Igéjére? Isten nem sértődékeny, magunknak ártunk az olvasatlan, vagy válasz nélkül hagyott bibliai üzenetekkel.

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1Kor 13,4)