Isten meg tudja tenni!

Müller Györgyről, a bristoli árvák atyjáról meséli egy kapitány, akinek hajóján utazott egyszer Angliából Kanadába:

Kanada felé sűrű ködbe kerültünk. Már hosszabb ideje álltam a parancsnoki hídon, amikor valaki a vállamra tette a kezét. A bristoli Müller György volt.

– Kapitány – szólalt meg –, vasárnap délután Quebecben kell lennem.

– Lehetetlenséget kíván tőlem – jelentettem ki, és a sűrű ködre mutattam.

– A hajója képtelen rá, de Istennek megvannak az eszközei, hogy időben odaérjek. 57 év alatt még egyetlen megbeszélt időpontról sem késtem le.

– Én sajnos nem tudok önnek segíteni, ezt beláthatja!

– Igen, ezért menjünk le a kabinba, és imádkozzunk!

Értetlenül néztem erre az emberre, és magamban azt gondoltam, hogy a bolondok házában lenne a helye.

– Müller úr – jegyeztem meg még egyszer –, tudja egyáltalán, hogy milyen sűrű és milyen veszélyes a köd?

– Nem – válaszolta –, de ismerem az élő Istent, aki életem minden útján vezet.

Lementünk a kabinomba. Letérdelt és egyszerűen és gyermeki módon imádkozott, hogy azt gondoltam magamban, hogy ez az ima egy gyerek szájába illene. Körülbelül így hangzott: Uram, hogyha a te akaratod, akkor vedd el a ködöt! Te tudod, hogy ott kell lennem Quebecben vasárnap délután.

Miután imádkozott, felállt, és így szólt hozzám: – Önnek nem kell imádkoznia, mert először is ön nem hisz, másodszor pedig tudom, hogy Isten engem már meghallgatott.

Kicsit furcsán néztem ugyan rá, de ez nem rendítette meg. Barátságosan közölte: – Kapitány, ismerem az én Uramat. Még nem volt olyan nap, amikor ne engedett volna magához. Jöjjön! Meglátja, eltűnt a köd.

Amikor kiléptünk, a kilátás tényleg tiszta volt. Teljes erővel tudtunk haladni, és vasárnap időben ott voltunk Quebecben.

(részlet: Evangéliumi életképek, Evangéliumi Kiadó)

„Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, minden félelmemből kimentett engem.” (Zsolt 34,5)