Isten „mindenhez” ért (1. rész)

Már több mint hét évtizedet leéltem, és sokszor megtapasztaltam, hogy milyen sokoldalú tudással „rendelkezik” Isten, de mindig újra örömet okoz, amikor ismét személyesen tapasztalom meg ezt.

Első élményem még az iskoláskorom előtti évekből származik. Akkor pl. ügyes villanyszerelőnek ismertem meg. Az történt ugyanis, hogy édesapám íróasztalánál volt egy konnektor, amihez nekem nem is szabadott hozzányúlnom, de én – hogy miért, arra már nem emlékszem – kihúztam a hozzá csatlakozó villásdugót,  és a konnektor is kijött vele együtt a falból. Nagyon megijedtem, s mert a vasárnapi iskolában hallottam, hogy az imádságot meghallgatja Isten, kétségbeesetten imádkoztam, hogy menjen vissza a konnektor a falba. Álltam és néztem, de az nem mozdult. Napközben többször is visszamentem imádságos szívvel, de semmi javulást nem észleltem. Eljött a délután, apám hazajött. Félve elébe álltam, s megvallottam mi történt. Nem szidást kaptam, hanem oktatást. „Gyere, nézzük meg, hogy mi a baj, és állítsuk helyre!” Áramtalanította a szobát, hozta a csavarhúzót, visszaerősítette a konnektort, és én egy életre megtanultam, hogy Isten gyakran embereket használ fel csodái végrehajtására, és még közben ismeretekkel is megajándékoz.

Szerviz munkával eltöltött évtizedeim során sokszor átéltem, hogy rutinszerű javítások sem sikerülnek Isten áldása nélkül. Volt, hogy hosszabb kudarcos erőlködés után fordultam csak mennyei Gazdámhoz, hogy: „bocsájtsd meg, hogy azt hittem, nélküled is fog ez menni!” – és rövid fohász után rábukkantam a megoldásra.

„A mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi.” (Zsoltárok 115,3)