Mindenem a tied

Amit a példázatbéli (Lk 15) apa mond idősebb fiának: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” – nemcsak itt igaz, hanem az örökkévalóságra nézve is. Sőt, a bibliai kijelentés szerint ez a tény is majd az örökkévalóságban fog igazán kiteljesedni és ott fogjuk a mélységeit jobban megérteni, ahol majd valóban „Isten lesz minden mindenekben” (1Kor 15,28).

Bár a Szentírás meglehetősen szűkszavúan tájékoztat minket az Atya házában (Jn 14,2-3), a mennyben töltendő, ill. az új ég és új föld (Jel 21,1) örökkévalóságában Urunk által tervezett életünkről, a kijelentésből viszont nyilvánvaló, hogy az ott várható élet a legmagasabb rendű közösségi élet lesz Krisztus királlyal és mennyei Atyánkkal – szeretetben, ám talán magánélet nélkül…

Üdvtörténeti otthonunkban érdeklődésünk és szívünk minden szeretete Jézus Krisztus felé fordul, őt csodáljuk és imádjuk. A földi kapcsolatokat felváltja a Krisztussal való kapcsolat öröme és békessége. A lélek minden egyéb kapcsolati igénye eltörpül – mondják tanítóink.

Az első parancsolat, az „Én, az Úr, vagyok a te Istened…” (2Móz 20,2) fő üzenete a mai napig az, hogy az embernek az Istennel való kapcsolata kellene, hogy a legfontosabb legyen az életben. Ám mi nem Istent szeretjük a legjobban. Ez a bűn legmélyebb gyökere. Mert az ember Isten-kapcsolatra van teremtve. Ő utána minden más, minden jó is csak a második lehet.

Mikor mindezt végig gondoltam, megvallom, megkísértett a gondolat, vajon nekem ez elég lesz-e? Elég lesz-e, hogy mindig mennyei Atyánkkal lehetek, és mindene az enyém is? Vajon nem fognak-e nekem hiányozni földi kincseim: a párom, gyermekeim, unokáim, egy szóval a család?

Reménységem az, hogy mindaz, ami ma annyira fontos számomra, része lesz annak a „mindennek”, amit az Atya majd megoszt velünk.

„És hallottam nagy szózatot, ami ezt mondja az égből: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl szemükről minden könnyet, és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,3-4.)