Kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok

Daudi, a gyógyszerész példaként egy afrikai vadásztörténetet mesélt a szemcseppért érkező betegnek.

Perembi, a vadász elejtett egy leopárdot, s a vele lévő kis leopárdot hazavitte játszani gyermekeinek. Ők nagy örömmel fogadták. Bár a törzsfőnök ellenezte, hogy a vadonc a faluban maradjon, de a gyerekek könyörögtek.

„’Ó, a kis leopárd nem olyan békés állat, hogy a faluban tarthassuk’ – mondta. ’Kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok és a nagy leopárdok ölnek!’

De a gyerekek könyörögtek neki: ’Nagyfőnök, ne öld meg a mi kis leopárdunkat! Nézd, milyen szelíd szeme van, és hogy eszi kezünkből a kását. És milyen kicsik a körmei; ezzel nem tud ártani senkinek. A fogai is olyan aprók!’

A vadász is pártolta őket. ’Valóban nem lehet belőle semmi baj, hiszen csak egy kis leopárdkölyök.’

’Ez igaz’ – felelte a főnök, aki egyúttal a törzs legügyesebb vadásza volt –, ’de a kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok és a nagy leopárdok ölnek. Hallgassatok a tanácsomra és engedjétek megölni!’”

De a többiek ellentmondtak, és örömmel nevelték és játszottak az egyre nagyobb vaddal.

A már teljesen kifejlett leopárdkönyök igen szelídnek bizonyult, s történt egyszer, hogy

„Egyik reggel Perembi legkisebb gyermeke a forráshoz vezető ösvényen ment, amikor az egyik tövisbokor ága, amelyik az útra hajolt, megsebezte a térdét. Lábszárán pirosan futott le a vér és nagy könnyek peregtek szeméből.

Csevi, a leopárd meghallotta a kiáltást és a gyerek után futott. Hosszú piros nyelvével nyalogatni kezdte a sebesült lábát. Szeme, mely pár perccel előbb még melegen barna és szelíd volt, hirtelen ijesztően acélos lett. Nagy mancsa meglendült a levegőben és a gyerek nagy ívben zuhant a tövisbokorba. Rémületében még kiáltani sem tudott.”

Miután a leopárd megölte a kisgyermeket, visszaindult, ahol először Perembivel, a vadásszal végzett, majd elkezdte pusztítását a faluban.

„A faluban futótűzként terjedt el a vészhír. Vad rohanás kezdődött, mindenki bújt, ahová tudott. Az egykori kis leopárd vérszomjasan és félelmetesen járkált a kihalt faluban.

A főnök, kezében lándzsájával, kilépett házából, hogy találkozzon vele. ’Én figyelmeztettem őket’ – mondta csendesen.

A leopárd rávetette magát. A harc félelmetes volt; életről-halálról volt szó. A főnök vérzett, kezén-lábán és az oldalán súlyos sebeket kapott, de a leopárd holtan feküdt előtte.

Összegyűjtötte a falu lakosságát.

„A leopárd halott. Nem kell már félnetek tőle. De Perembi is halott, mert nem fogadta el a figyelmeztetésemet, hogy a kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok és a nagy leopárdok ölnek.’

Daudi hallgatóihoz fordult.

’Mi a neve a nagy főnöknek?’ – kérdezte. Ez kettős talány! ’Mi a neve a leopárdnak?’

M’gogo felugrott és hevességében felborította zsámolyát.

’A leopárd neve bűn, mert a kis bűnökből lesznek a nagy bűnök, és a bűn, akár kicsi, akár nagy, mindig öl. És a nagy főnök Jézus Krisztus, Isten Fia. Ő megsebesíttetett mindkét kezén és lábán és az oldalán. Meghalt, hogy mi bűnbocsánatot nyerjünk.’

Dr. Paul White A buyufa alatt című könyve – Evangéliumi Kiadó –
egyik tanulságos történetének kivonatos közlése

„Megsebesíttetett bűneinkért… békességünknek büntetése rajta van és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ézs 53,5)