Amikor látható a valóság is

Covid időszak alatt a maszk használata az egészségügyi előnyei mellett sok kellemetlenséggel járt, és néha vicces helyzeteket is teremtett.

A rendelésen, ahol dolgozom, felnőtt ellátás van. Amikor mégis megjelenik egy kisgyermek a szülővel – mert nem tudta senkire sem bízni –, mi azt a nap jutalmának tekintjük, hogy egy kicsit körbe szeretgethetjük a csöppséget. Készítünk gyorsan egy meglepetés lufit kesztyűből, szemet és szájat festve rá.

Legutóbb is egy karon ülő csecsemővel érkezett az édesanya. Mondhatnám egy kis iróniával, hogy futótűzként szaladt végig közöttünk a kellemes hír: A betegváróban egy ’cuki pici’ van!

Ahogy lehetőségem engedte, a kicsit én is ’körbe udvaroltam’, mosolyt csalva az arcára. Egyre barátságosabb lett, és hogy jobban elnyerjem szimpátiáját, lehúztam maszkomat. De ez a cselekedetem az ellenkező hatást váltotta ki: legörbült a szája, és szipogni kezdett. Nem értettem a helyzetet, de sok időm nem is volt ezen gondolkozni, mert munkámat folytatnom kellett.

Később az adminisztrátorral is hasonló történt.

Ezek alapján értettük meg, hogy az 1-2 éves gyermekek – akik a Covid időszak alatt születtek – másként szocializálódtak: tapasztalatuk az, hogy minden idegen emberi arc szerves részét a két szem, alatta pedig egy maszk képezi. Ettől eltérő látvány, például egy kiálló orr, vagy egy mozgó száj már ismeretlen és szokatlan arcfelépítés számukra.

Ezt a teóriát alkottuk meg a kolléganőmmel. Nem tudom, hogy tudományosan helytálló-e ez az eszmefuttatás, de minden esetre elgondolkodtató. Már csak azért is, mert mi mindannyian Isten igéje és kijelentése híján – hasonlóan a csöppségekhez –torz képet alkotunk a világról és az életről. Egyedül Isten – aki mindenek teremtője – tárhatja fel számunkra az igazságot, és adhat helyes látást a lét értelméről és céljáról. 

„Urunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön… Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent a lába elé vetettél…” (8. Zsoltár)