A csiga útja
Egy csiga, a tőle telhető leggyorsabb fokozatra kapcsolva mászott a járdán. Mivel egy fényes nyálkacsík jelezte eddig megtett útját, megállapítottam, hogy szegény kis állat azt sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Többször visszafordult, keresztezve eddigi csapását, majd nyolcasokat kanyarítva csúszkált-haladt bizonytalanul a következő irányba. Mozgását figyelve kitűnt, hogy nem érzékeli a rá leselkedő folytonos veszélyt – hiszen eltaposhatják őt.
A csiga bóklászása hasonló sok-sok ember életútjához. Azokéhoz, akik csak úgy, egyik napról a másikra élnek, és nem tudják, hogy honnan jönnek és hová mennek. Vargabetűvel teli az életük, többször is ugyanabba a tévedésbe, esetleg csapdába lépnek, és fogalmuk sincs arról, hogy állandó életveszély környékezi őket. Nincs ismeretük arról az ellenségről, akinek neve: „embergyilkos”, aki a „hazugság atyja”, aki megtéveszti ezt a világot, és ha lehet, még a keresztyén hívő embereket is félrevezeti.
Egyetlen védelem az ilyen kóborló emberi „csiga” élet számára az, ha Jézus Krisztussal, mint Megváltójával találkozik, és onnantól benne elrejtőzve élheti mindennapjait.
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)