Többről van szó

Mennyei Atyánk életünket, nemzetünket annyi veszély közepette megtapasztalt – és valóban hálára indító – megtartó irgalma kapcsán gyakran elhangzik a mondás (ami a reformátusok hitvallása is): „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” A legtöbben ezt az élet viszontagságai, a történelem viharai – vagyis az evilági veszélyek vonatkozásában értik. Szomorú, ha szószékről is csak ilyen értelemben idézik. Pedig Pál apostol Rómabeliekhez írt levelének 8. részéből világos, hogy a címzettek azok, akiket Isten megigazíthatott. Akik nem önigazságukban bízva remélnek tőle pillanatnyi segítséget, hanem saját hamisságukra ráeszmélve, teljes érdemtelenségük és Isten szentségének tudatában esedeznek azért, hogy Fia áldozatáért bocsásson meg, és nyilvánítsa őket igazzá. Ez összehasonlíthatatlanul nagyobb, az örökkévalóságban is érvényes ajándék.

„Mindaddig, amíg azt méricskéljük, hogy ennek a világnak az emberei és hatalmasságai vajon velünk vannak-e, kétség és remény között hánykolódunk. Csak, ha minden más eltörpül az egyedül hatalmas Isten mellett, ha az válik egyetlen gondunkká, hogy Isten miként viszonyul hozzánk, csak akkor jutunk el oda, ahol a ’felettébb diadalmaskodás’, a teljes, a maradéktalan győzelem lehetővé válik” – olvasható Werner de Boor kommentárjában.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.
Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.
Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?
Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít.
Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk.
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?
Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket.
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,28-39)