Központi üzenet

Leonardo da Vinci talán leghíresebb festménye az Utolsó vacsora. Jézus képe a középpontban, a végtelenre nyíló ajtó világos hátterében elhelyezve látható, és alakja mélységes nyugalmat áraszt. A tanítványok négyszer hármas csoportban Jézus két oldalán helyezkednek el, riadtan beszélgetnek egymással. Azt a drámai pillanatot örökíti meg a festmény, amikor Jézus bejelenti tanítványainak, hogy közülük egy elárulja őt.

A történet szerint, amikor Leonardo már majdnem elkészült nagy művével, a kép szélére egy kicsi hajót is festett. Amikor a képet már nyilvánosan is meg lehetett tekinteni Milánóban, a festő kíváncsi volt alkotása fogadtatására, ezért a terem hátsó részéből figyelemmel kísérte a látogatók reakcióit. Feltűnt neki, hogy néhány ember figyelmét ez a szinte jelentéktelenül apró részlet, a hajó kötötte le. A festmény ugyan sokaknak elnyerte a tetszését, mégis, amikor este lett, Leonardo munkához látott, és kijavította a képet; eltüntette a hajót, ami elterelte a figyelmet a kép középpontjáról, Jézus Krisztusról. Az úrvacsorai jegyek, a kenyér és a bor feladata is az, hogy Jézus megtöretett testére és kiontatott vérére irányítsa a figyelmünket, Krisztust és megváltói munkáját megkerülhetetlenül a középpontba helyezve. Az úrvacsora tőlünk független üzenetének lényegét mutatja meg és támasztja alá még inkább a festmény elvitathatatlan üzenete: vagyis, hogy itt nem a tanítványok érzelmeire vagy az egyház hajójára kell összpontosítanunk, hanem Krisztusra és az ő munkájára, mint a tökéletes középpontra.

Dr. Komlósi Péter Attila
(részlet, Mint élő kövek. Ébredés Alapítvány 2019.)

„Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, és mivel nagy papunk van az Isten háza felett, járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.” (A zsidókhoz írt levél 10,19-23)