A KERESZT ÁTKA

Dr. Brian Boyd, az észak-írországi Kells Presbyterian Church lelkipásztora 2022. január 9-én elhangzott igehirdetésének magyar fordítását adjuk közre, ami Jézus Krisztus keresztjének és az úrvacsorának fontos szempontjaira irányítja figyelmünket.

Első hallásra talán meglepő, amikor azt olvassuk, hogy a Biblia Istene átkot mond emberek fejére. Pedig ő nem csupán a szeretet Istene, hanem a harag és az igazság Istene is. Ilyen kijelentések hallatán sokan elborzadnak. Úgy érzik, lehetetlen, hogy Isten ilyen lenne.

Pál apostol azonban jól tudta, hogy ez igaz kijelentés. Elmondom, miért. Nem utolsó sorban azért, mert nem kevesebbszer, mint öt alkalommal volt része letartóztatásban és büntetésben amiatt, hogy Jézus Krisztust prédikálta. Ez a büntetés rendre egy híján negyven botütésből állt. Vagyis öt alkalommal mértek rá 39 botütést azért, mert Jézus Krisztust hirdette. Abban az időben a büntetés végrehajtásának menetéhez tartozott, hogy közben nyilvánosan felolvasták Mózes 5. könyvének 27. fejezetét. Isten átkait fennhangon olvasták, miközben a botütések suhogtak.

Az 5Mózes 27. fejezete Istennek a népéhez intézett utasításait tartalmazza arra az időre, amikor belépnek az ígéret földjére, amint ezeket Mózes lejegyezte. Ezeket az utasításokat az egész népet egybegyűjtve, nyilvánosan olvasták fel. Hat törzsnek a Garizim hegy lábánál állva kellett azokat az áldásokat kihirdetnie, amelyeket Isten saját népének szánt.

A másik hat törzsnek az Ebal hegynél kellett állnia, az ő feladatuk az volt, hogy Isten átkait nyilatkoztassák ki, amelyeket a törvényszegőknek szánt. Pálnak ezeket kellett hallania, miközben a rá kirótt büntetést megkapta. Az átkok ismerősen csenghettek a fülében. Amikor az utolsó, a 39. botütést mérték rá, a 27. fejezet 26. verse hangzott fel. Ez az a vers, amit Pál apostol a Galata levél 3,10-ben idéz:

“… meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.”

Ezzel a háttérrel, ebben a számára nagyon is ismerős kontextusban látjuk Pált, amint levelének minden egyes olvasóját nehéz és félelmetes választás elé állítja.

Nehéz és félelmetes döntés

A galáciabeli keresztyéneknek és nekünk, mai keresztyéneknek is lényegében ezt üzeni Pál: Amikor ahhoz a fontos kérdéshez érkezünk, hogy miként élhetünk Isten tetszésére, és hogyan válhatunk igazzá az ő szemében, választanunk kell! Ez pedig igen súlyos döntés. Olyan, aminek örök sorsunkra nézve meghatározó jelentősége lesz.

Mik közül választhatsz?

Egyfelől támaszkodhatsz arra, hogy a törvényt megtartó életfolytatással válsz kedvessé Isten előtt – másfelől választhatod a hit általi életet.

A törvényt megtartó élet

Amikor Pál apostol a törvényről szól, akkor Isten erkölcsi törvényének egészére utal, nemcsak azokra a ceremoniális cselekedetekre, amiket a judaizmus előtérbe helyezett. Az 5Mózes 27. végig erkölcsi törvényekről szól, nem pedig olyan rituálékról, mint pl. a körülmetélkedés.

Egyúttal arra hívja fel a figyelmet Pál, hogy amikor azt választod, hogy azzal próbálod elnyerni Isten jótetszését, hogy megtartod a törvényt, akkor bajban vagy, még pedig nagy bajban!

„Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.” (Gal 3,10)

Láthatjuk, hogy a törvény valójában minden egyes embert átok alá helyez.

Mind az 5Mózes 27,26-ból, mind a Galata 3,10-ből kellően kiviláglik, hogy ahhoz, hogy a törvény megtartásával váljunk kedvessé Isten előtt, a törvényt teljes egészében, maradéktalanul meg kell tartani, és pedig kivétel nélkül, mindig. Folyamatosan és kivétel nélkül, mindent meg kell tartani azokból, amelyek a törvényben megírattak.

Ha nem teszed, átkozott vagy, Isten ítélete és haragja alatt állsz. Ez a törvény átka. Ez a teher minden ember vállát mázsás súllyal terheli: ha nem teszel meg mindent, ami írva van a törvényben, Isten haragja és ítélete alatt vagy.

Erre vonatkozik a Westminsteri Kiskáté 84. kérdés/felelete:

Kérdés: Mit érdemel minden bűn?

Felelet: Noha némely bűn súlyosabban büntettetik, mint a többi, mégis minden bűn Isten haragját és átkát érdemli, mind ebben az életben, mind az eljövendőben.

Persze nem volna olyan rossz a helyzet, ha képes lennél a bűn elkerülésére. Ha erőfeszítéseid és akaraterőd eredményeként meg tudnád tartani a törvénynek minden egyes betűjét, akkor volna remény. Az igazság azonban az, hogy erre senki nem képes. „Mindnyájan vétkeztek…” írja Pál apostol a Róma 3,23-ban.

Erre világít rá a westminsteri Kiskáté 82. kérdés/felelete:

Kérdés: Képes-e bárki tökéletesen megtartani Isten parancsolatait?

Felelet: A bűnbeesés óta egyetlen ember sem képes ebben az életben tökéletesen megtartani Isten parancsolatait, ehelyett naponta megszegi azokat gondolatban, szavakban és tettekben.

Ez vagy te – ez vagyok én és mindenki más a föld színén. Mindenki, aki az emberi létezés bármely korszakában élt.

Ryken, a tudós kommentárszerző mindezt nagyon világosan fejezi ki: “A törvénnyel nem a törvény miatt van problémánk. A probléma a bűnünk. Miután képtelenek vagyunk megtartani a törvényt, a törvény képtelen megáldani bennünket. Csak annyit tehet, hogy átok alá von, a harag ítélete alá helyez bennünket.”

Nem csoda hát, hogy Pál óva inti olvasóit attól a merő ostobaságtól, hogy Isten jótetszését jócselekedetek és a törvény megtartása révén igyekezzenek kiérdemelni.

A Galata 3,11-12-ben ezt olvassuk:

„Az pedig, hogy a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem aki cselekszi azokat, élni fog általa.”

A törvény szerinti élet követelménye az, hogy a törvény valamennyi követelményének eleget tegyünk, erre pedig semmi, de semmi esélyünk nincs, egyszerűen lehetetlen ez számunkra!

Létezik egy alternatíva

A másik megoldás a hit általi élet. Ez az, ami elnyeri Isten áldását. Ez, és csakis ez lehet az az irány, amit választanod kell.

Látnunk kell, hogy a hit, ill. a cselekedetek teljesen különböző elvek alapján működnek. Két, merőben eltérő életmódot jelentenek: hinni vagy tenni – hit által, vagy cselekedetek által – és fontos megjegyezni, hogy nem lehet egyszerre mindkettőt választani! A hit útján való megigazulás és a cselekedetekre alapozó élet kölcsönösen kizárják egymást. Nincs lehetőség arra, hogy a kettő keverékét válasszuk. Vagy megbízol Istenben, aki a hit útján fog téged igazzá nyilvánítani – vagy cselekedeteidre alapozva próbálkozol önmagad megigazításával.

Ryken ezt az igazságot egy nagyszerű illusztrációval érzékelteti. Azt mondja, ha mindkettőre szeretnénk alapozni, akkor úgy járnánk, mint aki egyik lábával már a hajóra lépett, de a másik lába még a parton van. Mihelyt a hajó elindul, és azon erőlködünk, hogy mindkét lábunk a helyén maradjon, biztosan a vízben fogunk kikötni. Amint a hajó távolodni kezd a parttól, döntésre kell jutnunk. Vagy mindkét lábbal beszállunk – vagy maradunk a parton. Képtelenség, hogy egyszerre legyünk mindkét helyen. Vagy a csónak, vagy a kikötő.

Ezt a hasonlatot tovább gondolva hozzátenném, hogy a hit a csónak, ami a dicsőségbe fog kormányozni téged. A kikötő a cselekedetek talaja, és ha a kikötőben maradsz, biztosan elszalasztod a dicsőségbe érkezést. Ott maradsz a parton a törvény átka alatt, Isten haragja alatt.

Ez komoly és kikerülhetetlen döntés. Isten igéje mindannyiunkat ez elé a választás elé állít.

Hogyan válhatunk egyedül hit által igazzá Isten előtt?

Ha valamennyien Isten haragjának átka alatti bűnösök vagyunk, hogyan nyilvánít bennünket igazzá – pusztán hitünk alapján?

Nem lehetséges az, hogy egyszerűen nem vesz tudomást bűneinkről?

Természetesen nem, hiszen ő az igazság Istene, aki nem tehet úgy, mintha mi nem volnánk bűnösök. Ezért az átokkal kell valamit tennie, és a fejünk felett lebegő haragot kell elhárítania. Igen, ezekkel kell, hogy valami történjék, és Pál apostol a 13. versben erre ad választ:

“Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ …”

A megváltás fogalma a rabszolgakereskedelem egyik szakkifejezése. Az ókorban a rabszolgákat gazdájuktól vissza lehetett vásárolni, és fel lehetett őket szabadítani. Csak arra volt szükség, hogy egy barát vagy nagylelkű pártfogó kifizesse a tulajdonosnak a megszabott árat, ami mindig magas árat jelentett.

Ugyanígy, ahhoz, hogy kiszabadítson bennünket az átok alól, Megváltónk, Jézus Krisztus is hatalmas árat volt kénytelen fizetni. Olyan árat, aminél hatalmasabbat elképzelni sem lehetne. Az ár nem kevesebb volt, mint átvállalni mindazt az átkot és haragot, amit mi gyűjtöttünk saját fejünkre.

Az 5Mózes 21,22-23 egyértelműen tudatja, hogy ha valaki halálbüntetést érdemlő bűnt követett el, akkor testét egy fára kellett függeszteni. Így tették vétkét közszemlére, őt magát pedig, mint aki rettenetes vétkével Isten átkát vonta magára, közmegbotránkozás tárgyává. Így érthető a 23. vers záró szavaiban olvasható idézet: “átkozott mindenki, aki fán függ.”  

A zsidó nép tagjai számára nem létezett mélyebb megaláztatás, nagyobb gyalázat, mint fára függesztve bevégezni az életet. Ez volt a gödör legalja, ez volt az, amit mindenáron el kellett kerülniük, aminél borzalmasabb vég nem létezett.

És mégis, nem pontosan ez történt Jézus Krisztussal a keresztfán? A keresztfa az átkok átkának szimbólumává lett.

Természetesen Jézus nem valamilyen saját bűne miatt került oda, mivel bűntelen volt, semmilyen vétket nem követett el. Nem, hanem azért, mert Jézus Krisztus valamennyi bűnömet, bűnünket önmagára vállalta. Isten haragját a mi vétkeink, az én vétkem miatt kellett elszenvednie. Engem helyettesítve halt meg a keresztfán. A megvettetés és a gyalázat, amit el kellett hordoznia, engem illetne. Azon a kereszten az én bűnöm büntetése sújtotta Jézust. Annyira szeretett, hogy miattam vállalta, hogy átkozottá váljon azért, hogy rólam lekerüljön az átok, és a belé helyezett hit által örök életet kaphassak.

Drága Barátaim!

Erre emlékezünk, amikor az úrvacsorával élünk. Amikor vesszük a kis darab kenyeret, arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus engedte testét megtöretni azért, hogy kiszabadítson az átok alól. Amikor megisszuk a korty bort, arra emlékezünk, hogy kifolyt vérével fizetett bűneinkért azért, hogy megszabadítson az eljövendő harag minden fenyegetésétől.

Ezt ünnepeljük – és örvendezünk Megváltónknak, aki a létező legmagasabb váltságdíjat fizette ki azért, hogy a benne hívőket Isten igaznak nyilváníthassa. Az úrvacsora nem egy halott messiás temetési szertartása. Sokkal inkább a feltámadott Úrnak való örvendezés. Van benne szomorúság is, amikor arra gondolunk, hogy mi történt a keresztfán, hogy micsoda árat kellett fizetnie Jézusnak! De örömmel és hálaadással tölt el bennünket, ha arra gondolunk, hogy ez a fizetség mit eredményezett. Visszavásárolt bennünket a bűn hatalmából! Kiszabadított a törvény átka alól, és örök élettel ajándékozott meg bennünket. Ezt végezte el mindazok számára, akik hittel térnek hozzá.

Mindezt azért, hogy megkaphassuk azt az áldást, amit Pál apostol a Gal 3,14. versben így ír le:

„…azért, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányoké legyen, hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.”

Mi is az Ábrahám áldása? Az, hogy Isten megigazította őt, és pedig egyedül hit által.

Luther Márton gondolatival zárom, annak a szerzetesnek a szavaival, aki annyira igyekezett, hogy cselekedeteivel elnyerje Isten jótetszését. Ám minden erőfeszítése, önsanyargatása dacára is csak abban volt bizonyossága, hogy soha nem lesz képes Isten tetszésére élni. Végül azonban eljutott arra a hatalmas felismerésre, hogy „az igaz az ő hite által él” (Róma 1,17).

Akik hisznek Krisztusban, azok Isten szemében igaznak számítanak.

Luther ezekkel a szavakkal magyarázza meg – Isten szemszögéből –, hogy Isten miként igazítja meg a bűnösöket: “Ha meg akarsz békíteni, ne ajánld fel nekem cselekedeteidet és érdemeidet. Mindezek helyett higgy Jézus Krisztusban, egyetlen Fiamban, aki született, szenvedett, megfeszíttetett és meghalt a te bűneidért. Akkor majd elfogadlak téged, és az igazak közé foglak számlálni.”

Dr. Brian Boyd / Kells – Észak-Írország –
angol nyelvről fordította Mikoliczné Virág

 

(Az igehirdetés eredetiben hallgatható itt: Sunday 9th January 2022 – Morning Worship – Live Stream – YouTube)