Kígyóméreg Sodoma szőlőjéből

Az öreg Mózes, hosszú életének végén, mintegy végrendelkezik. Ez Mózes 5. könyvének a témája. Beszámol az útról, amit Isten akaratából népe élén megtett. Beszél Isten nagy szabadításáról, ahogyan kihozta népét Egyiptomból, Isten gondoskodásáról a pusztai vándorlás alatt, de mindezek közt nagy hangsúlyt helyez a Sinai hegyi törvényadásra, a szövetségkötésre. Örökségül ezt kívánja népére hagyni. A törvényre hivatkozás, amit „ma parancsolok neked/nektek” 14-szer fordul elő ebben a könyvben, avval az intelemmel összekötve, hogy „tartsátok meg”.

Ennek a hosszú végrendeletnek a záróakkordjaként, a 32. részben, egy énekre tanítja utódját, Józsuét és a népet. Azt gondolhatnánk, hogy az ének egy hősi dal, egy eposz, amelyik elbeszéli a nép hősi tetteit, vagy egy Istent magasztaló zsoltár, esetleg fohász, amiben az Úr vezetését kéri a nagy vállalkozás, a honfoglalás előtt.

Bár ebben az énekben mindegyik elemet megtaláljuk, hiszen első gondolata, hogy „Bizony, az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!” (3.v.). Isten múltbeli nagy tetteire utal a „Emlékezz az ősidőkre” (7.v.) felszólítása. De a fő hangsúlyt a törvényszegésre: „elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották” (15–16) és ennek várható következményeire teszi: „Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen” (20) S itt fordítsuk figyelmünket egy ma különösen is aktuális figyelmeztetésre! (A figyelmeztetés mindig egy veszély jelzése, amire érdemes odafigyelni.)

„Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen! Ha bölcsek lennének, felismernék, s megértenék, mi lesz a végük. Hogyan kergethet ezret egy, és hogyan űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk kezükbe adta, az ÚR kiszolgáltatta őket. Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük. Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérgező fürtök, keserűek a szemei. Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (28–33).

Mi volt Sodoma bűne, amivel magára vonta Isten ítéletét? Mi Sodoma és Gomora részegítő borának kígyómérge? Ma úgy mondanánk, hogy az LMBTQ ideológia elhatalmasodása. Angyalok érkeztek Lóthoz, aki befogadta őket házába. „Mielőtt azonban lefeküdtek volna, a város férfiai, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük!” (1Móz 19, 4–5) Mára a sodomizmust általában minden nemi perverzió jelzésére használja a köznyelv. (perverzió: „az ’eredeti’ észszerű céltól eltérő használat. Egy jó, igaz, helyes rendszer, megoldás tönkretétele, rossz szándékú megváltoztatása” – olvassuk a wikiszótár definícióját.)

A „törvényszegés titkos bűne” társadalmilag elfogadott gyakorlattá vált.

S mivel kezdődik minden ilyen törvényszegés? Egy hangos kisebbség ideológiája rátelepszik a jobbára közömbös többségre (egy kerget ezret, kettő tízezret). Borral felszolgált méreg. Nem egy ilyet élt már át Isten népe: békében élhetsz, csak borulj le az aranyszobor előtt, amit Nebukadneccar állíttatott fel; adj isteni hódolatot a római császárnak; vásárolj búcsúcédulát, és rendezve lesz örök sorsod; a ’szabadság, egyenlőség, testvériség’ zászlaja alatt számolj le az egyházzal és a korábbi uralkodó osztállyal, illetve marxi megfogalmazásában a burzsoáziával; egy másik szirénhang szerint a társadalom felvirágoztatása érdekében likvidáld a zsidókat és a cigányokat, meg a fogyatékosokat; s manapság: ne gátold gyermekeink megrontását …

A bor mindig egy kívánatosnak beállított cél, de a végzetes hatás a kígyóméregben van!

„Milyen tanácstalan ez a nemzet” – sóhajt fel a próféta. „Ha bölcsek lennének, felismernék, s megértenék, mi lesz a végük” – folytatja. Bizony, kell a bölcsesség, hogy az események sodrása közben – s gyakran vágyainktól is vezérelve – felfedezzük, hogy miként van elrejtve a borban a méreg! Ezért kell újra meg újra visszatérni a normához, a Törvényhez. (Norma: „elvárási szint, összehasonlítási alap, amely meghatároz egy életmódot, cselekedetet, hozzáállást, magatartást, tevékenységet, viselkedést” – olvashatjuk a wikiszotar.hu definícióját.)

A teremtésben Isten mindennek megszabta a rendjét, köztük az embernek is, akit „Istenhez hasonlóvá” alkotott. Az Édenben feladatot is bízott rá: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” De, hogy ez az uralkodás ne váljék a hatalommal való visszaéléssé, kijelölte az uralkodás korlátait is. Egyrészt a módját: „művelje és őrizze azt”, másrészt hatókörét (ez utóbbit parancsba adta): „a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz”.

Ez az ember számára az ősi norma: töltse be a Földet, művelje és őrizze, és ne Isten nélkül próbálja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ebből már a teremtés hajnalán elbukta az első emberpár a jó és a rossz tudásának forrására vonatkozó korlátozást, vagyis Isten szuverenitásának elismerését. A többi már ebből következik.

Ádámnak és Évának ’csak’ a feltétlen bizalma rendült meg Istenben, de következésképpen egymásban sem tudtak már megbízni, és egymás ellen vádaskodtak a baj láttán. Fiaiknál, Kainnál és Ábelnél a bizalmatlanság már testvérgyilkosságba torkollt. Többé sem ember, sem állat nem lehetett biztonságban, hiszen Lámek azt is kész volt megölni, aki megüti, Nimród pedig nagy vadász volt, tehát már az állat sem lehetett biztonságban, s a fáraó pedig már kész volt kiirtani minden héber fiúgyermeket. Heródes is ezt az utat követte Jézus születése után a betlehemi gyermekekkel.

Isten ezért a Sinai hegynél bővíti a normaszöveget. Amíg Mózes a hegyen tartózkodik hogy átvegye Istentől a normaszöveg kőtábláit, addig a nép Áron vezetésével Isten létezését is megtagadja. Aranyborjút készítenek: „Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból” (2Móz 32,4). Ezért kezdődik a tíz ige normaszövege avval, hogy „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”, és törvénybe kellett foglalni a pihenőnapot, a szülők tiszteletét, továbbá a lopás, az emberölés és a paráznaság tilalmát (2Móz 20).

A nagy reformáció érdekében Isten Fia maga jött el, hogy re-formálja, visszaállítsa és értelmezze az isteni  normát: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Legyetek ismét Isten-képűek! S mivel tudja az Úr, hogy erre képtelenek vagyunk, maga tölti be a törvényt, és helyettünk vállalja a törvényszegésünk minden büntetését, „mintha én tanúsítottam volna mindazt az engedelmességet, amelyet Krisztus érettem tanúsított, de csak úgy, ha e jótéteményeket hívő szívvel elfogadom” (Heidelbergi Káté 60. kérdés-felelet).

Kilépve a bibliai időkből, látjuk, hogy az isteni norma folyamatosan torzul. Ezért szükség van új és új reformációra. Vissza a normaszöveghez, vissza a Bibliához! Egészen a felvilágosodás koráig azonban nem Isten személyét, hanem csak tiszteletének módját érte a torzulás. A megtérés szónak még értelme volt: Térj vissza a normalitáshoz!

A csak saját esze (és esztelensége) után menő ’felvilágosult’ ember nem törődik többé az isteni normával, ezért elvesztette normalitását, és abnormális célokat hajszol: megtagadja Isten teremtési rendjét a nemiség, a család, az emberi együttélés, a közösségi felelősségvállalás, a ránk bízott javakkal való sáfárkodás… és végső soron az Isten által mindnyájunknak lakóhelyül adott kert – a Föld – őrzése és művelése tekintetében.

Mi a 21. században élünk. Ebben a korban, és ebben a földrajzi, társadalmi környezetben kell képviselnünk ezt a legfőbb kincset, a normaszöveget – mint a példázatbeli ember szolgáinak a talentumokat –, hogy vigyük ki a világba, hirdessük, hogy van abszolút rend, van abszolút út, ami az (örök)életre vezet, és van abszolút igazság, amely ezen az úton tart: Jézus Krisztus maga az Út, az Igazság és az Élet. Ő képviseli az isteni Normát!

Ne veszítsük hát el normalitásunkat, és figyelmeztessünk erre mindenkit, akivel csak találkozunk életünk folyamán! Vissza a Normához… akkor fel fogjuk ismerni a Sodoma szőlőjéből való, kígyóméreggel tönkretett hamis bort is!