AMIKOR ISTEN CSELEKEDETEI NYILVÁNVALÓK

A pillanatnyi háborús helyzettel kapcsolatban egy kedves hívő testvér a napokban ezt írta: „Ami történik, az értünk van, mindig értünk van, akkor is, ha rémít, akkor is, ha kétségbe ejt, akkor is, ha vesztéssel jár” (Rm 8,28).

Ez igaz, ám csak a földszinten, az ember felől, alulnézetből vizsgálva. Mert Isten felől szemlélve (Kol 3,1-2), az „emeleten” és a mennyei magasságban sokkal bátorítóbb és vigasztalóbb a Szentírás üzenete, hiszen a cél mindig Isten dicsősége!

Isten az embert azért és arra teremtette, hogy őt dicsőítse és szeresse. Amikor a bűn miatt erre képtelenné vált, megváltotta. A megváltás célja nem elsősorban az, hogy mi ne kárhozzunk el, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és örökéletünk legyen, hanem az, hogy végre alkalmasak legyünk és tegyük azt, amire teremtett, hogy dicsőítsük őt! Ezt adja elénk Pál apostol részletesen az Efézusi levélben: „magasztaljuk dicsőséges kegyelmét” (Ef 1,6; 12; 14).

A keresztrefeszítés előtt Urunk, a főpapi imában is ezzel indít, ez a cél: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged” (Jn 17,1).

Mit is jelent Istent megdicsőíteni? Urunk ezt is elmondja: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Jn 17,4). Ebből világos, mikor is dicsőítjük Urunkat. Amikor azt végezzük, amit ő bízott ránk, bármilyenek is az aktuális földi körülmények.

Igen, felőlünk nézve nehéz ezt érteni és látni a jelenlegi fenyegetettségek közepette. Ám Urunk aprópénzre váltva is így látta, így beszélt és cselekedett. Elég csak a vakon született történetére gondolunk: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (Jn 9,3).

Nem azért történt ez – mondja Urunk –, mert akár a vak, akár a szülei vétkeztek, hiszen nyilván ők is és mi is mind vétkezünk. Ám Jézus Krisztus nem az okot keresi, hanem mindig a célt: „hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei”, vagyis, hogy Isten dicsőüljön meg. Ő dicsőíttessék mindig és mindenben, ami velünk történik, és amit cselekszünk.

Isten célja még ezzel a félelmetes, érthetetlen háborús helyzettel is, éppen úgy, mint a világjárvánnyal, az – bár még elképzelni sem tudjuk –, „hogy nyilvánvalóvá legyenek rajtunk Isten cselekedetei”! Különös kérdés ez, hiszen amikor az ember-Jézus vért verítékezve rettegett és gyötrődött a kereszt gondolatától is, ugyanakkor a főpapi imában a Fiú Isten a keresztáldozat idejének elérkezését az Atya és önmaga megdicsőüléseként értékelte.

„Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.” (Jn 17,4–5)