Velünk a Vőlegény!

– böjti gondolatok –

Korunk embere jól teszi, ha böjtöt tart, mert sokaknak mindene megvan olyan bőséggel, ami korábban elképzelhetetlen volt. Élvezheti az életet, bármit megvásárolhat magának, wellneszezhet és beutazhatja a világot, mértéktelenül ehet és ihat, gyermekeit pedig édességgel és mindenféle ínyencségekkel „tömheti”. Érzik is sokan: talán jó lenne mértéket tartani!

Ugyanakkor a böjt szó fogalommá is vált, az egészséges élet érdekében tartózkodni lehet különböző ételektől. Mindennek persze nincs köze a bibliai böjthöz.

A Bibliában is különböző böjtölésekkel találkozunk. A farizeusok azért böjtöltek, hogy lássák azt az emberek, ezért eltorzították arcukat (Mt 6,16).

Mi más célt adunk a böjtölésnek: Hogy lássa azt az Úr! Hiszen ezt ígérte Jézus: a te Atyád titkon néz (Mt 6,6).  Amikor imádkozol, böjtölve vagy anélkül, Isten szeme rajtad van, és látja nemcsak arcodat, hanem szívedet is. Azt is, hogy nehéz helyzetben vagy, azért alázod meg magad, azért vonulsz csendes helyre, azért mondasz le világi dolgokról, hogy most semmi mást nem teszel, csak őt keresed. Nem hiába keresed őt. Lenéz az Úr a mennyből, hogy lássa az emberek fiait: közöttük azt, aki keresi őt, és bizalmát veti belé.

Jézus tanítványai nem böjtöltek, mert velük volt a Vőlegény (Mt 9,14). Amikor a keresztre feszítették, akkor már lett volna okuk a böjtölésre. Arról nincs feljegyzés, hogy az alatt a három nap alatt, amíg Jézus elvétetett, böjtöltek volna. Úgy gondoljuk, nem böjtöltek, mert ahhoz hit kellett volna, az pedig akkorra szinte teljesen elfogyott a Sátán rostájában (Lk 2,31-32). Amikor Krisztus feltámadása után (negyven napig) ismét velük volt a Vőlegény, szintén nem kellett böjtölniük. Akkor ismét örültek és nem szomorkodtak, nem böjtöltek (Jn 16,22). Végül mennybemenetele előtt Jézus azt ígérte, hogy velük lesz minden napon a világ végezetéig – s ez az ígéret most valósul meg (Mt 28,20). Ezek szerint a hívő embereknek örvendezni kellene, nem pedig lélekben gyötrődni.

Ugyanakkor azt olvassuk, hogy az első keresztyének mégis böjtöltek, noha az Úr Jézus Lelke által velük volt. Tehát lehetett úgy is böjtölni, hogy nincs velük a vőlegény, és lehet úgy is böjtölni, hogy velük van a vőlegény.

Az ószövetségi böjt és Keresztelő János tanítványainak böjtje más volt, mint Jézus tanítványaié, mert akkor még nem jött el Jézus, nem lakozott velük (Jer 14,8 és Jn 1,14). A mai tanítványoknak azonban már nem azért kell böjtölniük, hogy velük legyen, hanem úgy böjtölnek, hogy már velük van. Tehát miközben megvonják maguktól az ételt, vagy lemondanak más dolgokról, aközben egyre jobban átélik az Úr jelenlétét.

Kérdezhetnénk: Ha velünk az Úr, minek böjtöljünk?

  1. Azért, hogy jobban megtapasztaljuk közellétét, hogy adja gyógyítását, és megtapasztaljuk szabadítását. Alaphangja a bűnbánat mellett a hálaadás, a bizalom és a hit Isten végéremehetetlen jósága iránt, ami megtérésre indít bennünket (Róm 2,4).
  2. Azért, mert vannak rendkívüli helyzetek. Példa erre az ördöngős fiú esete, ahol is ördögűzésre kérték a tanítványokat. Tudjuk, kudarcot vallottak. Jézus pedig azt mondta, hogy sikertelenségüknek egyik oka a hit hiánya volt: „Ha akkora hitetek volna (…)”, meg tudtátok volna tenni (Lk 17,6). További oka a kudarcnak az volt, hogy a démonok eme faja csak könyörgéssel és böjtöléssel űzhető ki. A kettő (hit és böjt) ugyanazt jelenti: Jézus és csakis Jézus segíthet ezen a területen. Ugyanis elég nagy baj volt az, hogy azt gondolták, ők képesek ördögöt űzni (Mk 9,18). Saját erőből ezt az apostolok sem tehették meg, ezért kellett volna böjtölniük, nehogy azt higgyék, az ő kezükben van az erő. A böjtölés arra való volt, hogy saját erejük helyett Jézusban reménykedjenek. Hogy megtanulják, nála nélkül semmit sem cselekedhetnek (Jn 15,5). Csak Jézus tudja a démonokat kiűzni. Erre őt kellett volna megkérniük, de Jézus akkor a hegyen volt, és ők még nem tudtak imádkozni hozzá. Még csak most kezdték megismerni, hogy Jézus, maga az Isten, akit akkor is meg lehet kérni, ha nincs velük testi mivoltában. (Eközben másik három társuk a hegyen már ebből többet megismert.) Az ördöggel szemben ma sem a mi erőnk, vélt „nekünk adott felhatalmazásunk”, nem a démonokkal vívott (blumhardi) közelharc, hanem Jézusnak az Ige és Lélek által megmutatott hatalma segít. Ebben is megtapasztaljuk – böjti megalázkodással – erőtlenségünket azért, hogy Jézus cselekedjen. Ő adjon szabadulást és győzelmet Igéje és Lelke szerint.
  3. Lelki elesettségükben böjtölnek ma is keresztyének azért, mert nem érzik, hogy velük lenne Isten. Késik a szabadítás, a baj növekszik, a betegágy mellett fogy a lelki erő, a szorongató körülmények nem oldódnak – s a hívő lélek várja az Urat, segítségéért kiált. Addig tart ez az állapot, amíg Jézus majd melléjük áll, és feloldja lelki feszültségüket. Így a lemondásnak, virrasztásnak, imának, böjtölésnek lelki haszna van. Azt semmiképpen nem gondoljuk, hogy ne lenne velük az Úr, hiszen megígérte, hogy velük lesz. Csak úgy érzik, hogy nincs ott. Ezért ne a megérzéseinkre, hanem hitünkre hagyatkozzunk! Hát nem ezt ígérte: „Nem hagylak, el nem távozom tőled!” (Zsid 13,5)? Másképpen böjtöl az ember, amikor tudja, hogy vele van a vőlegény, mintha ebben nem bizonyos.
  4. A mai keresztyének böjtjének lényege nem az, hogy valamit elérjenek, hanem az, hogy amit már Isten elvégzett felőlük, azt el tudják fogadni. Nem lehet az a céljuk, hogy Isten akaratát megváltoztassák, hanem az, hogy el tudják fogadni azt. Az imádkozó böjt alapja csak ez lehet: „legyen meg a te akaratod” (Lk 22,42).
  5. Az imádkozó böjt közben az óember gyengül, az újember pedig erősödik. A Heidelbergi Káté 89. kérdése/válasza szerint az óembert meg kell öldökölni, ez az igazi megtérés. Nos, erre lehet eszköz a böjt. Amikor bálványainkat megtagadjuk, bűneinket megbánjuk, ami Istennek nem kedves, azt halálba adjuk, fogadalmat teszünk – eközben hatalmasan megerősödhetünk a belső emberben (Ef 3,16).

Ha az óegyházi gyakorlat szerint a Húsvét előtti 40 napot, vagy annak egy időszakát böjtöléssel töltjük – megtehetjük, hiszen ebben is keresztyén szabadságunk van –, akkor éljünk vele így, és közben állandóan és egyre jobban megtapasztaljuk majd, hogy velünk a Vőlegény.