Vélt és valós igazság

A második Covid járványhullám egyik éjszakáján, amikor kijárási tilalom volt érvényben, az ügyeletből gépkocsival közlekedtem a lakásomhoz. Számítva a rendőri ellenőrzésre, magam mellé tettem a munkáltatói igazolásomat. Nem is váratott sokáig ez a találkozás, mert a lakótelepen, amikor már szinte hazaértem, kék fényt villogtatva megállított a rend őre. Én békés mosollyal már nyúltam is az igazolás után, amikor váratlanul és kemény szavakkal kérdezte, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy a forgalommal szemben közlekedtem az egyirányú utcában? Elképedve hallgattam, hiszen 20 éve ezeken az utcákon közlekedtem, mindegyiken kétirányú a forgalom, miről beszél akkor ez a rendőr? Azonnal hangot is adtam megdöbbenésemnek, és olyan határozottsággal állítottam az igazamat, hogy a rendőr kicsit elbizonytalanodva elnézést kért, mondván más településről van iderendelve, és biztosan elnézte a táblát. Búcsúzóul azért a büntetési tételt felemlítette, és elindult ellenőrizni a vélt behajtani tilos táblát. Én ’Jó éjt!’-intettem, magamban kicsit dohogva értem haza, és tekintettel a már csak rövid éjszakai pihenésre, gyorsan elaludtam.

Reggel garázsba be, kocsival ki, amikor a kutyáját sétáltató barátságos szomszéd mosolyogva kiáltotta: Vigyázz a közlekedéssel, mert tegnap óta több helyen megváltozott a forgalmi rend… 

Több konklúziót is le lehetne vonni a történetből, de bennem véglegesen egy egészen szokatlan óhaj erősödött meg: bárcsak ilyen meggyőző erővel tudnám tovább adni Isten igazságát, ahogyan a vélt igazságom mellett kiálltam azon a kalandos éjszakán!       

„… a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség, mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül, és az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Jézus Krisztusban való váltság által.” (Róm 3,21-24)