Özönvíz 2022.

Tegyünk egy gondolatkísérletet! Ha az özönvíz idején élünk, és értesülünk, hogy jön az özönvíz, mit tennénk?

A) Azt mondjuk, hogy „Kamu az egész, nem is lesz özönvíz!”.

B) Mozgalmat indítunk, hogy szüntessünk meg minden tűzgyújtást, mert biztosan a megnövekedett szén-dioxid mennyiség okozza a csapadékos időt.

C) Hatalmas elpárologtatók építésébe kezdünk, amik felszárítják a lehullott csapadékot.

D) Víztározókat építünk a víztöbblet felfogására és tárolására.

E) Keresünk másik bolygót, ahol nem esik az eső… vagy

F) megfogadjuk Isten tanácsát, és bárkát építünk – de nem egyszemélyes magánbárkát, hanem olyan nagyot, amiben még szeretteink is elférnek, sőt az állatvilág is.

Ezen töprengek, miközben elárasztanak a politikusok, természettudósok, gazdasági szakemberek megfellebbezhetetlen ötleteikkel. Olyan pótcselekvések megtételére győzködik a társadalmat, amivel csak elvesztegetjük a bárkaépítésre kapott időt.

Egyértelműen látható, hogy a meghatározott méretű Földünkön egyre több ember, egyre nagyobb mértékű fogyasztásán alapuló életszemlélet hosszabb távon nem tartható fenn. Véges készleteinket éljük fel.

Én nem szeretnék 2022. küszöbén egy újabb, az emberiséget megmentő elmélettel előállni, különben is: „Nem kímélte meg (Isten) az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2Pt 2,5).

Csak emlékeztetni szeretnék a megmenekülés egyetlen lehetőségére: Szállj be a bárkába! Már elkészült:

„Mert  úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).