Mi különbség van az Úr vacsorája és a római katolikus mise között?

A különbség köztük először az, hogy míg az Úrvacsora szerint Krisztus csak egyszer halt
meg, egyszer áldozta fel magát (Zsid 10,10, 12; 7,26-27; 9,12, 25; Jn 19,30; Mt 26,28; Lk
22,19), és ezáltal tökéletesen eleget tett minden időkre az övéiért, addig a mise szerint
Krisztust újra és újra fel kell áldozni. A misepapok által ismételten felajánlja magát Krisztus
az: Istennek! A mise szerint így nem elégséges a golgothai áldozat. S ez már magában is
elitéli a misét.
A másik különbség.
Az Úrvacsora szerint a Szentlélek által leszünk Krisztus tulajdonaivá, aki testileg az égben
van (1Kor 10,16, 17; 6,17; Jn 20,17; Kol 3,1; Zsid 1,3, 8; 8,1). Tehát a Szent Lélek által
lehetünk csak Krisztuséivá, s a Vele való közösséget erősíti az Úrvacsora. Másképen nem is
egyesülhetünk Vele, mivel Ő az égben van (Zsid 7,55; Kol 3,1; Fil 3,20; 1Thesz 1,10; Mt
6,20, 21; Jn 4,21 stb.).
Ellenben a mise szerint Krisztus testileg jelen van abban. Ez pedig ellenkezik a Bibliával. De
nem törődnek vele, hanem még térdelve imádatják is az ostyát és a bort.
Mivel így tagadják Krisztus egyszeri és elégséges áldozatát (mintha még nem fejeződött volna
be a váltság), és imádat tárgyává tesznek földi dolgokat (ostya, bor), ezért gonosz vétekbe
esnek, ami miatt is nevezi Káténk átkozott bálványimádásnak a misét.
(Részlet Galambos Zoltánnak a Heidelbergi Káté 80. kérdés-feleletéhez fűzött
magyarázatából – Heidelbergi Káté és magyarázata, Kálvin-Nyomda Beregszász 1925. –
Olvasóink honlapunkon megtalálják a Biblia és Gyülekezet 2021. évi 2. számát, ahol a
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó ismertetést olvashatnak.)

„Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az
áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ő (Jézus Krisztus) azonban
egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült, és ott vár,
amíg ellenségei a lábai elé vettetnek zsámolyul. Mert egyetlen áldozatával örökre
tökéletessé tette a megszentelteket.” (Biblia – Zsidókhoz írt levél 10,11-14)