Nem rossz, hanem jó jel az, ha valaki bűnei miatt szorong, búsul, hánykolódik, mert az már az Isten kegyelmének munkája. Az Isten kegyelmén kívül lévő, ujjá nem született bűnösök soha nem cselekszenek így, sőt inkább örülnek és bátran hevernek a bűnben, és ha valamikor szomorkodnak és nyugtalankodnak is, csak akkor, ha a bűn e világ szerint gonoszt, bajt hoz nekik. De a bűnön azért szomorkodni, nyugtalankodni, mert azzal Istent megbántottuk, és mert azzal méltóvá tette magát az ember az Isten haragjára és büntetésére: ez már az újjászületett ember jele és tulajdonsága.
(Szikszai György, Keresztyéni tanítások és imádságok – részlet)
„Könyörülj rajtam, Istenem, a te kegyelmességed szerint, nagy irgalmasságod szerint töröld el bűneimet! Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem! Mert ismerem bűneimet, és vétkem szüntelen előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, és azt tettem, ami gonosz a szemedben. Ezért igaz, amit mondasz, és helyes az ítéleted.” (Biblia, Zsoltárok könyve 51,3-6)
