Ökrösszekér

Talán már a teherautók és traktorok világában még a falun élő olvasóinknak is fel kell idézni, hogy milyen is az ökrösszekér. Lényege, hogy egy négykerekű jármű, aminek a mozgatására nem motort, hanem erre alkalmas állatokat használnak. A jármű első kerék-párja el tud fordulni a kocsitesthez képest, hogy a szekér irányítható legyen. Ebből az elfordulni képes egységből előre hosszú rúd nyúlik ki. Ehhez kötik hozzá különböző elmés megoldásokkal az vontató állatot, illetve állatokat. Nevezik ezeket az eszközöket járomnak, igának, hámnak. A néprajzi lexikonok gazdag illusztrációval szolgálnak, ha valaki szeretné alaposabban megismerni.

Az előre nyúló szekérrúd kínálja a lehetőséget, hogy az állatokat párosával fogják be a rúd két oldalára. Így természetesen nagyobb húzóerőt is képviselnek, de az állatok is „jobban érzik magukat”, ha van társuk a munkában. Szarvasmarhák párbaállítását szolgálja az iga (vagy járom). Ez egy fából készült egyszerű keret, amit a szekérrúdhoz erősítenek, és az iga két „ablakán” át dugja ki a két igavonó állat a fejét. Amikor mennek, nyakukon a kerettel, ez adja át a húzóerőt a kocsinak.

Jézus az alább olvasható hasonlatot adja elénk, amikor többek között azt mondja hallgatóságának – így nekünk is –, hogy „vegyétek magatokra az én igámat…”!

Addig még érthető a jótanács, hogy az élet terheitől megfáradtan fogadjuk el a felkínált – megnyugvást ígérő – lehetőséget. De nem azzal folytatja, hogy ha elfáradtál, ülj le meditálni, relaxálj, ne gondolj semmire, s akkor majd megnyugszol. Nem! E helyett azt mondja, vedd magadra az én igámat!

Mit? Még egy igát? Nem elég a sajátom? Vagy cseréljem el a meglévőt egy ismeretlen másikra? Csöbörből vödörbe? – mert talán ez majd könnyebb lesz?

Nem. Jézus azt tanácsolja a hasonlattal, hogy ne egyedül vesződj az életed terheivel! Gyere velem, állj be mellém az iga másik ablakába! Gyere arra, amerre én megyek, húzzuk együtt! S majd meglátod, hogy miközben együtt haladunk az úton és beszélgetünk, lehet hogy fizikailag továbbra is elfáradsz a nap végére, de megnyugvást találsz lelkednek, s úgy fekszel le, hogy ez egy boldogító szép nap volt, s nem is volt olyan nehéz…

Hiszen a teher nagyját nem is nekem kellett viselnem.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”  (Mt 11,28-30)