Félelem másként

Nap mint nap szembesülünk elszomorító eseményekkel, immár nemcsak a sajtóból, hanem közeli ismerősökkel, rokonokkal, családtagokkal kapcsolatosan is. Ezek többnyire az egészség súlyos megromlásáról szólnak, néhányan váratlanul befejezik földi pályafutásukat, hatalmas űrt hagyva maguk után. Mielőtt fellélegezhetnénk a járvány szorításából, már újabb vírusmutáció dereng a láthatáron, ez pedig sokakat újabb félelemmel tölt el. De bőséggel akadnak egyéb aggasztó körülmények is. Felmérések szerint például egyes országokban az emberek többsége személyes fenyegetettségként, katasztrófaként éli meg az éghajlatváltozások miatti aggodalmat.

A felmérések ugyanakkor nem szólnak arról, hogy bárki is félne Isten jogos ítéletétől.

Számtalan dolog válthat ki bennünk, akár indokoltan is, félelmet. Azonban a Jézus Krisztussal közösségben élő ember nem kénytelen ugyanúgy átadnia magát a félelemnek, mint azok, akik gondolkodása szerint csak ez a földi élet létezik, és abban is csak önmagukra támaszkodhatnak.

Isten gyermekei ismerhetik azt a mély elrejtettséget, biztonságot, ami a konkrét veszedelmek közepette is békességgel tölt el. Ha ismerjük is a szorongást, nem kell, nem szabad, hogy félelem-vezérelt emberekként éljünk! Ha így teszünk, nemcsak saját életünket nyomorítjuk meg, de magát az Urat vesszük semmibe.  Az ige pedig arra szólít fel, hogy aggodalmainkat naponta neki adjuk át, akinek végtelen a hatalma, és tökéletes szeretetét a kereszten bizonyította. Félhetünk másként.

„Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, minden félelmemből kimentett engem.” (Zsolt 34,5)