Üresség-gazdagság

Egyedül ülök a konyhaasztalnál, és sajnálom magam.

A máskor unokáktól hangos ház üres. A férjemmel kettesben fogyasztottuk el az ünnepi ebédet.

Révedező szemmel az idei naptárt nézem. Már év elején beírom az előre tudható eseményeket. Általában, ilyenkor már szinte teljesen megtelnek a rovatok: előre jelezve hangversenyek, bábszínház és más programok várható időpontjait. Színes kiemelők, nyilak segítenek az eligazodásban, hogy ki, mikor, merre, meddig.

Most szomorúan nézem az üres táblázatot. A tervezett alkalmak áthúzva. A naptár alján lévő kis tasak is üres, egy papírcetli sincs benne. Ha megemelem a naptárt, itt van még alatta a tavalyi – néhány fel nem használt színházjegy árválkodik benne.

Aztán szemem a kedves illusztrációra téved, majd megakad a tekintetem a kiírt igén: “… önmagát adta értünk áldozati ajándékul.”

Hirtelen élettel telik meg a naptár! Megjelenik előttem az üres sír képe, és az Úr helyre teszi gondolataimat, emlékeztetve a gazdagságomra. Üres szívembe öröm költözik. Nem a teleírt naptár, a változatos programok, a jövés-menés vidámítják meg életünket, hanem az a csendes bizonyosság, hogy az Úr Jézus áldozata, a váltság énrám is érvényes.

És Isten – az ő szeretetéből – ezt tudomásomra hozta.

“Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbéli örömöt.” (Jer 15,16)