Online vagy virtuális?

A testi szemmel látható és láthatatlan világ fogalma mellé tegyünk egy harmadikat; – a látszólagos világ, a látszatok, az illúziók, – a virtuális világ fogalmát. A virtuális hátterében – szemben a másik kettővel – nincsenek tények.

A virtuális világ része a mese, a komputer játékok, vagy a 3D-s szemüveg használata. Ezek egy látszat világba kalauzolnak. A 3D szemüveg pl. képes azt az illúziót kelteni, mintha megnyílna előtted egy szakadék. Ám, ha a látványnak megfelelően mozdulsz, karambolozni fogsz a bútoraiddal!

A virtuális világ terméke a hologram is, mely tökéletes térhatású látszat, a lézerfény természetét kihasználva készült háromdimenziós felvétel, amely képes mozogni, akár beszélni is. Ám mégis virtuális, hiszen nincsen benne valóság. A holográfia az információrögzítés, a fotó legtökéletesebb változata, de csak ügyes kép!

 

Élet az online térben

A komputer és a világháló használatával a hologramhoz hasonló, számos látszat-valóságot tapasztalhatunk, amik csupán illúzió. Sokan szeretik – tévesen – a komputert és a világhálót eszközként használva létrehozott mindenféle kapcsolatot, kommunikációt virtuálisnak mondani.

A minap egy online gyermek-istentiszteleten üdvözölte úgy az alkalomtartó a résztvevőket, hogy örülök nektek ezen a virtuális alkalmon! Holott ezek az alkalmak – a felnőtt istentiszteletek, sőt, a zoomos bibliaórák – nem virtuálisak! Nagyon is valóságosak, oly annyira, hogy a zoomos találkozókon kölcsönös kommunikáció, valóságos (realtime) beszélgetés is folyik!

A világjárvány ideje alatt, a fizikai találkozások korlátozottsága miatt – Istenünk kegyelméből – áttérhettünk egy egészen másfajta kapcsolattartásra. Az online térben mozoghatunk, istentiszteleteken, előadásokon vehetünk részt, beszélgethetünk és sok tartalmas dolgot oszthatunk meg.

Nem szűnök hálát adni Urunknak azért, hogy minket ez, a sok mindenben akadályozó járvány olyan korban ért el, amikor már létezik és működik a világháló, az online tér! Ez nem virtuális, hanem csak más. Sok szempontból kényelmesebb, egyszerűbb és hatékonyabb, mint a fizikai találkozás.

Karácsony körül számos családi találkozót tartottunk így, online. A korábbi években nagy vendégségeket rendeztünk, amiket mindenki kedvelt. Ám ezek, a kis gyermekek okán igen hamar zajossá váltak. Hiába szerettünk volna mi, felnőttek beszélgetni, az elmúlt időszak dolgait megosztani, hamar véget kellett vetni a beszámolóknak, mert a gyermekek elunták.

A családi találkozók szerves része a közös étkezés. Mindegyik család készít valami finomságot, összehordjuk és együtt fogyasztjuk el. Ám mennyi sok munkát jelent a készülődés, nem is beszélve a végső romeltakarításról? Az étkezés kellemes része a találkozónak, de nem igazán szükséges. Célszerűbb egészségünk szempontjából, ha nincsen, mint ahogyan az online találkozóknak nem is lehet része. Az online alkalmakon mindenki beszámolt aktuális dolgairól. Amikor a gyerekek elunták, elmentek a képernyők elől, és visszaléptek a szokásos életükbe.

Mozgásunk az online térben igen hatékony, célszerű, minden többletterheléstől mentes és sokkal kevesebb időt vesz igénybe, mint a valóságos találkozók. Vegyük pl. valamely országos szervezet konferenciáját. Nem kell a résztvevőknek az alkalom helyszínére utazniuk, sőt, családunk vonatkozásában, más földrészeken élő rokonok is bekapcsolódhatnak. És ezek mindegyike is valóságos tényeket jelent, csak más eszközöket használunk a kivitelezésére. Nem az autónkat, vagy a tömegközlekedést vagy valaki otthonát, hanem a komputert és a világhálót.

 

Hitünk és kapcsolatunk Istennel és mennyei világával is egyfajta „online” teret jelent

Az online térben történt találkozásaink, kapcsolataink éppen olyan valóságosak, mint ahogyan nem látszat, nem illúzió az, ami a Szentírásban van.

Ha az online térben megvalósuló kapcsolatot virtuálisnak mondjuk, akkor mit gondolunk Isten láthatatlan világáról és a vele való kapcsolatunkról?

Vajon ez a hozzáállás nem a hit illuzórikus voltára utal?

Vajon nem leplezi le hitünk tényeit tagadó véleményünket?

A virtuális világból éppen a tények, a realitás hiányzik. Ám Urunk határozottan az ellenkezőjét állítja magáról. Sőt, azt mondja, ha valaki őt látja, vele kapcsolata van, az annál is többet lát, mint csak az Úr Jézust! Mert aki őt látja, az látja az Atyaistent is (Jn 14,9).

Urunk tisztázta a látszat és a tények kérdését: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

Itt az igazság szó nem igazságosat jelent, hanem a valóság (tény) értelemben szerepel. A mi Urunk a valóság, a legigazibb tény és realitás. Jézus Krisztus nem legenda, nem 2000 évvel ezelőtt mártírhalált halt valaki, hanem az élő Isten egyszülött Fia, a bűneinkért kereszthalált halt és feltámadt Messiás Király!

Örökélet-veszélyes a virtuális és online fogalmakat összetéveszteni. Pál kifejtette: Jézus Krisztus az egyetlen igazi valóság: „Mert őtőle, őáltala és őrá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké” (Rm 11,36).

Őtőle – vagyis ő az ötletgazda, az ő gondolatában született meg az egész teremtett mindenség.

Őáltala – Isten és Jézus Krisztus nemcsak kitalálta és megtervezte, de meg is valósította, amit csak akart. Ő a kivitelezője a teremtésnek: „Mert őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, …” (Kol 1,15). Nemcsak az univerzumot, a természetet és az embert alkotta meg, de létrehozta a koronavírust, az ellene való vakcinát, sőt az egész online világot is. Vajon ez mind nem Istentől jött?

Őrá nézve – őérte, Jézus Krisztus céljaira létezik a teremtett világ, az ember és az örökélet. Nem körülöttünk és értünk forog a világ! Mindennek a centruma és célja Isten és szent fia, Jézus Krisztus. Ő magának, a maga céljaira hozta létre mindezt. Mivel az ember nem kívánt Isten társa, szeretetének tárgya és eszköze lenni, és belesüllyedt a bűnbe, Isten megtervezte és megvalósította a megváltást, a helyreállítást is. Ám még ez sem elsősorban miértünk történt, hanem Jézus Krisztusért, hogy terve jó végre jusson. Vagyis nem azért váltott meg, hogy mi el ne kárhozzunk, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és örök életünk legyen, hanem azért, hogy alkalmasak, képesek és hajlandóak legyünk arra, amire eredetileg teremtett. Hogy a céljaira éljünk; vele szeretet közösségben dicsőítsük őt és kegyelmét (Ef 1,6;12;14).

 

Vajon miért nem érzik az emberek az online kapcsolatokat valóságosnak?

Mert szokatlan, mert másban szocializálódtunk.

Az emberek elsődleges szeretetnyelve a fizikai érintés. (Gary Chapman keresztyén pszichológus tárta fel az ötféle szeretetnyelvet, amit szeretetünk kifejezésére egymás közt használunk.)

Az online térben a testi érintésen kívül bármi lehetséges, még láthatjuk is egymást, de az ölelés, a simogatás, a kézfogás elmarad. Ám ma, ha fizikailag találkozunk, ezektől a járvány miatt tartózkodnunk kell. Ez teszi nehézzé sokaknak a karantén idejét. Ugyanezért nem érzik az online alkalmakat valóságosnak.

A többi szeretetnyelv gyakorlása az online térben is megoldható, sőt még jobban is működhet, mint a szokványos életünkben, pl. az elismerő szavak, vagy a minőségi idő. Sokaknak a korlátozások között idejük szabadul fel, melyben éppen ezeket gyakorolhatjuk az online térben. Nekem a járvány óta sokkal kiterjedtebb és gazdagabb a kapcsolatom a közösségi oldalak révén is.

A szeretet kifejezési módjai az emberi kapcsolatokban Isten irántunk való szeretetét tükrözik. A szeretetnyelvek Isten természetében is megnyilvánulnak. Egyedül a fizikai érintés hiányzik ebben a világkorszakban, mint az online térben is.

Bár fontossága az evangéliumokból kitűnik: Urunk földi ittjártakor az asszonyok gyerekeiket Jézushoz vitték, hogy „megérintse őket”. A tanítványok, mint felesleges valamit próbálták ezt akadályozni, de Urunk nem engedte, hogy eltiltsák tőle a gyermekeket. Sőt, ölbe vette, „átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket” (Mk 10,13-16).

Jézus Krisztus két eljövetele közötti időszakban, a vele való kapcsolatunk – átvitt értelemben – az online térben zajlik. Nem szükséges hozzá sem komputer, sem a világháló – és mégis működik! Eszközei az ige és az imádság. Ez utóbbit nem véletlenül hasonlítjuk a telefonáláshoz. Imádságunk „mobilját” jó, ha folyamatosan bekapcsolva tartjuk, hogy bármikor megszólíthatók legyünk, és mi is tudjunk szólni Urunkhoz.

Az emberi online térben – a szociális távolságtartás időszakában – közösségünk, kapcsolattartásaink fontos részei a világhálón keringő írások, szösszenetek, üzenetek. Én pl. a Facebook-ot az evangélium-hirdetés eszközeként is használom. Ma, amikor a világjárvány teremtette szükség előhívta az online térben lehetséges kapcsolatokat, ezek enyhíteni képesek az egyedüllét okozta magányt. Sok egyedül élő idős ember, vagy idősotthonok lakói használnak emailt, vagy a Facebook-ot.

Ám mindezek nem virtuálisak, hanem nagyon is valóságosak. Sőt, bátran kimondhatjuk, Urunk ajándékai, hogy a bármi okból létező egyedüllét ne váljon magányossággá, hanem hasznos és élvezetes része lehessen az egymással és Urunkkal való kapcsolatainknak és közösségünknek.