Ne ítélj elsőre!

Hosszú évekkel ezelőtt egy édességgyártó a piacra dobta az addig szokatlan megjelenésű csokoládéját. Hogy a vásárlók ne viszolyogjanak tőle, sőt, hogy a szokatlan forma ellenére mégiscsak megvegyék, reklámkampányukban némi önkritikát gyakorolva, ha jól emlékszem a következő mondatot használták: Ne ítélj elsőre! Ronda, de finom…

Ez a mondat jutott eszembe az átlagostól, a megszokottól jóval eltérő karácsony-ünnepünkre gondolva. A megszokottól való eltérés alatt elsősorban azokat a külsőségeket értem, amelyeket az ünnep kapcsán már mindannyian megszoktunk.

Az idei karácsony ebben a tekintetben biztosan nem lesz az emberiség legszebb karácsonya.

Ha erős is a kifejezés, de az egykori reklámkampányból kölcsönözve: ronda lesz.

Olyan, amire nem vágytunk és amire nem is szívesen fogunk talán emlékezni, ha elmúlik.

Én mégis arra buzdítom az olvasókat, hogy a külsőségek rendhagyó volta ellenére, sőt, azokat tudatosan félretéve kóstoljunk csak bele karácsony igazi ízébe.

Hiszen valójában annak az első karácsonynak a külsőségei sem voltak egyáltalán idilliek.

Nincs asszony, aki egy senkiföldje-szálláshelyen, állatok között szeretne vajúdni és szülni, mindenféle alapvető segítség és tisztaság híján. Akkor és ott azonban éppen ez történt.

És noha minden „ronda”, méltatlan és szégyenteljes volt, ízében azt jelentette ennek a világnak, amit semmisem annak előtte, és semmisem azóta.

Az a gyermek, aki akkor megérkezett, az emberek megváltója lett. Az évezredek óta várt Messiás, a Szabadító.

Édesanyján, nevelőapján kívül még néhány pásztor, majd távolról útra kelő bölcsek is megízlelhették jövetelének, érkezésének csodálatos ízét. Mind olyanok voltak, akik a szokatlan körülmények ellenére, azokat félretéve, csodálatos megtapasztalás részeseivé lettek.

Térdre kényszerültek, leborultak és imádattal fejezték ki afeletti örömüket, hogy láthatták őt.

Arra bátorítom olvasóimat, hogy az idei körülmények ellenére, sőt azokat tudatosan félretéve, jussunk el Jézusig, az ünnepeltig. Ebben senki és semmi sem akadályoz meg bennünket.

Ma is vele és általa juthatunk az élethez, az élet igazi ízéhez.

Olvassuk el a jöveteléről szóló híradásokat, tegyük össze kezünket és hódolattal imádjuk őt, aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett! (Lukács ev.19,10)

Aki nem ítél elsőre, annak lesz vigasza, támasza, megnyugvása és öröme!

„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van… A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl.” (Biblia, Ézsaiás próféta könyve 9,1-7)