Adventi üzenet

2014. december elején ilyen (lásd a képet!) különös, fagyott világra ébredtünk. Minden egyes csipkebogyó és ág külön-külön, izoláltan a saját jég-burkába zárva várt.

Most, a világjárvány miatti karanténban valami hasonlót vélek felfedezni, hiszen a családok is így, egy-egy külön buborékban éldegélnek, és tanácsos, hogy még a karácsonyt is így töltsék el. Ám ez nem szükségszerűen jelenti az ünnep elmaradását. Sőt, most mindannyian figyelhetünk a lényegre. Egyedül, vagy a legszűkebb családban végre az ünnepelt lehet a középpontban! Nézhetünk a mi Urunk Jézus Krisztusra, várhatjuk, hogy megszülessen végre a mi szívünkben is, vagy megújuljon a vele való kapcsolatunk.

Az elmúlt évek karácsonya talán inkább hasonlított a szomorú megtörtént esetre. Egy nagycsaládban télen keresztelték a legújabb kis jövevényt. A templomból hazaérkezve, a bepólyált csecsemőt a nagy, családi ágy közepére helyezték. Majd megérkeztek a család tagjai, és nagy, nehéz télikabátjaikat az ágyra dobták, és ünnepeltek; jól érezték magukat. Néhány óra múlva jutott csak valakinek eszébe az ünnepelt, akit végül megtaláltak a kabáthegy alatt, immár élettelenül…

Az ajándék (Füle Lajos)

Ne lepje be a hó a szívünket,

ne menjen el mellettünk az ünnep,

ne csak múló hangulatra vágyjunk,

Jézus legyen az ajándék nálunk!

Az idei karácsony kitűnő alkalmat kínál arra, hogy megláthassuk, “milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége” (Ef 1,18) közöttünk!