Kényszerből vagy szabadon?

Egyszer egy apa így szólt a fiához: Fiam, ülj le! A fiú azt válaszolta, hogy nem ül le. Az apa újra rászólt a fiára: Fiam, ülj már le! – de fia nem engedelmeskedett. Akkor az apa lenyomta őt a székre, és ezt mondta: Na, ugye, hogy leültél? Fia ezt válaszolta: De belül állok!

Mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor a körülmények, vagy erőszakos emberek rákényszerítenek arra, hogy látszólag megadjuk magunkat, vagyis – a történethez hasonlóan – leüljünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy belül egyet értünk cselekedetünkkel, sőt ott talán az egész lényünk egy nagy kiáltás a kényszer ellen. Ezt a helyzetet napról napra megéljük.

Miközben harcolunk a világ és az egymás teremtette erőszakos követelésekkel, Isten is több oldalról közelít bennünket. Hívogat a megismerésére, elénk tart egy tükröt, amiben megláthatjuk életünkben utálatos, sötét, személye ellene forduló eltorzult lényünket. Viszont ő nem nyom le erőszakkal a porba, nem kényszerít az önmagunk feladására, pedig lenne rá hatalma és joga is, de nem teszi. Hanem felkínálja a testet öltött Igét, amit áldozatként értünk bemutatott: az Úr Jézus Krisztust, akit megismerhetünk az írott Igéből, a Bibliából, hogy naponta tanulmányozhassuk és megérthessük őt. A hirdetett Ige pedig hitet kelt szívünkben, engedelmes és örvendező életre szül.

Ugyanis az Isten beszédénél, az Igénél hatalmasabb, meggyőzőbb érv nincs ezen a földön.

„…elétek adtam, az éltet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd azért az életet, hogy élhess…” (5Móz 30,19)