Virtuális csapda

Kanadában, egy interaktív múzeumban arra bíztattak, hogy szálljak fel a kiállított motoros szánra, próbáljam ki, milyen a rajta való ülés. Amikor megtettem, a kormányon kigyulladt egy piros gomb, amit megnyomtam, és megmozdult alattam a szán: zúgott, pöfögött. Majd körülöttem, a falon, egy hatalmas, egész teret betöltő havas fenyveserdő jelent meg. A motoros szán pedig nagy sebességgel „elindult velem” a fenyvesben, a kanyaroknál bedőlt alattam – és én egy pillanat alatt elhittem, hogy valóban a havas erdőben robogok. Félelem töltött el, mivel árkok szélén rohantunk, és közben a kormány nem akart engedelmeskedni nekem. Fogalmam sem volt, hogy hova rohanunk, és miként lehetne megállítani a szánt. Végül „visszaérkeztünk” a kiindulási ponthoz, és ott a szán megállt. Én pedig ráébredtem a valóságra, amiből az „utazás idejére” kiléptem: valójában el sem mozdultunk a kiállítási helyről.

Környezetünkben számos ilyen, a világ fejedelme, az ördög által kitalált virtuális csapdával találkozhatunk, amit azért tár elénk, hogy ne élhessük meg azt a valóságot, amit Isten készített számunkra. Ilyen csapda a szeszes ital, a kábítószer, de pl. a háromdimenziós film hatása is.

A valóságot azonban egyedül Krisztusban, a vele való szoros közösségben élhetjük meg, ő az, aki megőrzi józanságunkat, aki ismeri azt utat, ami bennünket az életre elvezet. Krisztusban tudunk választani az igaz és a hamis közül, vele hozhatunk jó döntéseket az életünket lépten-nyomon keresztező buktatók és csapdák között.

„Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Tessz 5,6)