Pillanatfelvétel az 1980-as évekből
A négyemeletes fővárosi bérház homályos belső udvara – a késő délutáni csendben – csak néha adott magáról életjelet: a házmester cicusa sivalkodva menekült a második emeleti lakásból kiszabadult kandúr elől, és a nyitott ablakokon át hangosan feleselt vele néhány szobakutya. Később, egy ismeretlen (vagy feledékeny) érkező vagy távozó önfeledten engedte el a bejárati kapu kilincsét, s az – a feszítő rugótól kényszerítve – hangos csattanással bosszulta meg a hanyagságot. És ismét fülledt, álmosító csend terpeszkedett a vakolatától számos helyen megszabadult falak között.
Majd váratlanul erőteljes dallam csendült fel az udvarban: „Királyok Királyának dicső csapatja fel! Kezetekben, ti bátrak, az ő keresztjével. A dicső küzdelemben Jézus nyújt hű kezet, győzelmet győzelemre arat, kit ő vezet…” – szövegű keresztyén ének dallamát fütyülte egy lelkes fiatalember.
Valószínű, hogy a soklakásos épületben csak egy személy szívét melegítette fel ez a szívből fakadó dallam: barátjáét, akivel addig és azóta is számos dicső küzdelemben harcolhattak közösen Krisztus zászlója alatt.
„…kedveli népét az Úr, szabadulással dicsőíti meg az alázatosakat. Vigadozzanak a kegyesek e dicsőségben… Istendicsőítés legyen a szájukban…” (Zsolt 149,4-6)