A pókfonál titka (2.)

(Az előző heti üzenet folytatása.)

A pókokkal kapcsolatos másik lenyűgöző tény a pókfonál erősségében rejlik. Amikor egy könnyed kézmozdulattal elszakítjuk, talán nem is vagyunk tudatában, hogy milyen rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező anyag a pók által készített szövedék.

A tudósok – hosszas kutatás és kísérletezés után – arra jutottak, hogy ennél erősebb és egyszersmind rugalmasabb anyagot még nem találtak fel, ezért igyekeztek a pókfonalat mesterségesen is előállítani, amit az élet sok területén szándékoznak használni. Mert ami könnyen elszakíthatónak tűnik önmagában, az szorosan egymás mellé szőve hihetetlen ellenállást képvisel. Ugyan ki gondolná, hogy a mesterségesen előállított pókfonál-szövet egyik felhasználási területe a régi golyóálló mellények rugalmatlan és nehéz anyagát hivatott kiváltani?! Pedig így igaz. A pókháló – ami a köznyelvben az értéktelenséget, a múlékonyságot jelképezi – ilyen nagy célokra hívatott.

Gondolunk-e néha arra a csodára, amelyet Isten a hívő közösségben rejtett el? A hívő ember egymagában állva, elkülönülve sebezhető. Ám, ha minden bizalmunkat Urunkba vetjük, ez egymáshoz is közelebb visz bennünket. Erről tanúskodnak Jézus szavai: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) Összetartozik tehát és bennünket is összetart az Urunk és egymás iránti szeretetünk „szövevénye”. Ha minden élethelyzetünkben Istenre nézünk, nem kell félnünk a pók által készített háló „kiszolgáltatottságától”, amelyet egy könnyed kézmozdulattal meg lehet semmisíteni. Az csak azoknak az életére vonatkozik, akikről így beszél Jób könyve: „Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.” (8,13-14) Ám, ha a hívő emberek szorosan egymás mellé állnak, közösségükben fantasztikus erő rejlik. Urunk szorosan egymás mellé „sző” bennünket a gyülekezet közösségében. Sokféleségünkben az egységet a mindannyiunkba kitöltött isteni lélek képviseli, amely nem tiporható lábbal, mert nem a mulandóságra, hanem az örök életre adatott. Ha megmaradunk ennek a közös léleknek az egységében, akkor nincs olyan hatalom, ami erőt vehetne rajtunk.

 (Az Evangélikus Élet cikkének felhasználásával.)

„Van olyan ember, aki maga van, és nincs senkije: se fia, se testvére. Még sincs vége fáradozásának… Sokkal jobb azoknak, akik ketten vannak, mint annak, aki egymaga, mert jó jutalmuk van munkájukból. Mert ha el is esnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedül lévőnek, mert ha elesik, nincs, aki fölemelje. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.” (Prédikátor 4,8a.9-10.12)