A pókfonál titka (1.)

Természetes környezetükben lenyűgöz a pókok viselkedése. Érdemes megfigyelni, ahogy lázasan dolgoznak egy pókháló elkészítésén.

Megesik, hogy néha nem a legmegfelelőbb helyet választják ki arra, hogy ott feszítsék ki csapdájukat. Ebben az esetben néhány biztos mozdulattal elszakítjuk a remekművüket. A pókok ilyenkor sem veszítik kedvüket. Néhány óra elteltével ugyanazon a helyen feszül a háló, mintha mi sem történt volna.

Hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindenben egyedülállóak ezek az apró állatok. De most leginkább két tulajdonságukat emelném ki. Az egyik, ahogy halált megvető bátorsággal függenek „ég és föld között”. Látszólag teljesen mindegy nekik, hogy egy kerti növény leveléről fél méteres mélységségbe leereszkedve, vagy a Grand Canyon peremén több száz méter fölött lebegve kell-e dolgozniuk. Akár itt, akár ott, ugyanazok a kifinomult, nyugodt mozdulatok jellemzik őket. Nem kapkodnak, nem remegnek, nem szédülnek bele a végtelen mélységbe. Nem használnak más minőségű és vastagságú fonalat ahhoz mérten, hogy milyen magasból ereszkednek alá. Egyszerűen csak teszik a feladatukat, megbíznak a pókfonál erősségében.

Milyen jó volna nekünk is így bízni Urunkban! Ha nem attól függne hitünk erőssége, hogy milyen mélység tátong alattunk. Ugyanazzal a hittel fordulnánk Urunkhoz könnyebb és nehezebb perceinkben, tudván azt, hogy Istenünk ereje nem a nehézségek nagyságától függ. Ő meg tud segíteni kis és nagy problémákban, kihívásokban egyaránt. Ha nem löknénk el Isten segítő kezét akkor sem, amikor éppen úgy gondoljuk, hogy magunk is meg tudunk birkózni feladatainkkal. Ha hitünk fonala mindig biztos összeköttetést jelentene Teremtő Atyánkkal. Bátran ereszkednénk bele nehéz helyzetekbe is abban a biztos tudatban, hogy hitünk fonalának másik vége az Atya kezében van, aki képes megtartani, megőrizni, megsegíteni bennünket.

(Folytatás a következő héten.)

 (Az Evangélikus Élet cikkének felhasználásával.)

 

„Az Úrban legyen bizodalmad: erre tanítottalak ma téged, igen, téged.” (Példabeszédek 22,19)