Isten akaratát keresve

Használhatatlanná vált a mobiltelefonom, elhatároztam, hogy elutazom vásárolni egy új készüléket. Az autóbusz egy óra múlva indult, volt tehát időm – most már az Úr bevonásával is – a vásárlás sürgősségét átgondolni, különösen is, mivel a csendeshétre félretett pénzből kellett volna ehhez összeget felhasználnom. Elbizonytalanodtam tehát a vásárlás időzítését tekintve.

Szeretnék neked, Uram, ebben a dologban is engedelmeskedni, de miként fogom megérteni akaratodat? – fogalmaztam meg magamban a kérdést.

Indulás előtt tíz perccel jégesővel vegyes felhőszakadás kezdődött, s a házból még kilépni sem volt lehetőségem. Én pedig hálás szívvel köszöntem meg Isten „válaszát”, akinek hatalmában áll akár a körülményeken keresztül is beszélni ahhoz, aki keresi akaratát.

Elhalasztottam tehát a telefon vásárlását, tudva, hogy Istennél mindennek rendelt ideje van, így az én szükségem kielégítésének is.

Még azon a napon egy kedves lelki testvérem látogatott meg. Beszélgetésünk közben megemlítettem azt is, miként értettem meg a minap Isten akaratát. Ezt hallva, vendégem ajándékként felajánlott nekem egy számára feleslegessé vált telefonkészüléket.

Újra és újra rácsodálkozom, hogy cselekvő Istenünk van, aki ismeri megváltott gyermekeinek szükségét, és akarata szerint elégíti ki azt. A kis dolgokban is számíthatok rá.

“Áldott vagy Te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre! (…) Határozataidról gondolkodom, és ösvényeidre tekintek.” (119. Zsoltár 12,1