A kenyér helye

Egy új konyhai gép, egy új rádió, két polc, hogy a bögréimet mindig lássam, és kiválaszthassam reggelenként az aznapit – de hol találjak helyet mindezeknek? Tébláboltam a konyha közepén, gondolatban át is rendeztem mindent. Amit kitaláltam, passzolt és tetszett. Ez így most jó! –állapítottam meg, de azonnal észrevettem, hogy a kenyértartó a kezemben van, és nem találom a helyét. Minden klappol, de hol legyen a kenyér helye?

Sokszor nem ez a helyzet a lelki kenyérrel is? Már hajnali félálomban memorizáljuk a napirendet, a napi útvonalat, és megállapítjuk: mindent ígéretesen találtunk ki. A nagy kérdés azonban: van-e helye napjainkban a Kenyérnek? Legjobb, ha az Ige helyét és idejét határozzuk meg először. De ha ezt elmulasztva sodródunk is napközben, vegyük észre: koplal a lelkünk, sorvad a mondanivalónk és fakul az istenismeretünk. Álljunk meg akkor a kenyértartóval, a Bibliával a kezünkben, és fogyasszunk belőle méltó alázattal és hálával!

Végül meglett a kenyértartó helye, de első körben ki kellett felejtenem a tervezésből, hogy a fenti leckét megjegyezzem.

Bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre azt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” (Jn 6,32-34)