A nyári szabadságot utazással (is) töltőknek

„Amikor azért utazol keresztyén ember, ezekre vigyázz:

  1. Utazásodat az Úr nevében kezdd. Amikor útra indulsz, különösen ajánld magadat az Isten gondviselésébe, és fohászkodj fel szívből hozzá, hogy legyen veled, igazgasson és oltalmazzon.
  2. Utazásodban mindig tartsd szemed előtt az Úr félelmét. Ne felejtsd el (…), hogy mindent lát az Isten…
  3. Ezért úgy viseld mindenkor és mindenütt magadat, mint aki tudod és hiszed, hogy Isten előtt vagy…
  4. Fohászkodj fel gyakran Istenhez utazásod közben is…
  5. Mivel pedig az utazásban sokféle szerencsétlenségnek vagy kitéve, azok ellen is Isten gondviselésében keress menedéket, tudva, hogy minden vigyázásod haszontalan az Isten őrizete nélkül. Kérd azért az Istent, hogy ne nézze a te bűneidet, ne bocsásson azok érdeme szerint rád valami szomorú eseményt, ami egészségedet, veled lévő javaidat vagy életedet veszedelembe ejtené. Fohászkodj azért is, hogy utazásod célját segítse elő, és hogy végül vezéreljen vissza téged ártatlanságban és békességben lakóhelyedre, a tieidhez.
  6. Amikor elvégzed utazásodat, és szerencsésen visszajutsz tieidhez, s azokat is békességben találod, emlékezz meg róla, hogy ezért hálával tartozol gondviselő Istenednek.”

(Idézet a Keresztyéni tanítások és imádságok c. könyvből)

Hova menjek lelked elől, arcod elől hova fussak? Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek, ott is a te kezed vezetne és a te jobbod fogna engem.” (Zsolt 139,7-10)

Szikszai György