Életem az Úr kezében

A világi bölcselkedés szerint türelem a hosszú élet titka.

Viszont Isten megváltott gyermekeinek hűséges, szerető és bölcs Urunk szava ennél is mélyebb tartalmú jövőt mutat: életünk nem hosszú, hanem végtelen, örökké tart, ugyanis átmentünk már a (lelki) halálból az életre.

A közelmúltban súlyos, életveszélyes helyzetbe kerültem, a halál árnyékának völgyében jártam, viszont átéltem Isten valóságos közelségét és békességét, amit csak ő adhat: azaz, hogy nem kellett félnem a haláltól, mert azzal nincs vége életemnek, csak a földi létnek. Elfogadtam, ha Isten akarata az, hogy haza visz, akkor megyek, bár, ha lehet, akkor szeretnék még maradni.

Isten döntött, még itt tartott a látható világban, elindította felerősödésemet.

Ennek időzítését is csodaként élhettem meg, amikor a járvány miatti karantént már a kórházon kívül, itthon tölthettem. Lábadozásom, erősödésem folyamata nem volt zökkenőmentes. Az Úr sokáig bizonytalanságban tartott, ezzel nevelgetett a türelmes várakozásra. Bár ismerem a bibliai tanácsot, hogy “Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig”, azonban a várakozás nehézségét nem kerülhettem el.

A napokban megragadott egy valahol hallott mondat: „A bizonytalanság elviselésének a képessége az érettség jele.” Igen, én is érlelődöm Isten műhelyében. Hálás vagyok, hogy folyamatosan kezében tudhatom életemnek minden napját!

„Az én juhaim hallják az én szómat (…), és én örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Biblia, János evangélium, 10,27-28)