Isten mindenhatósága

2016 júniusában gyülekezetünk csendes hetét a piliscsabai Iosephinum kollégium épületében tartottuk. Az előző héten a kollégiumban zenei tábor volt, hegedűsök részvételével. Amikor délben megérkeztünk, még nem foglalhattuk el helyeinket, mert akkor búcsúzott a zenei tábor. Felmentem a nagyterembe, ahol nagy megdöbbenésemre találkoztam Márffy Gabriellával, a tábor művészeti vezetőjével, akivel 1960-ban a szegedi Árpád Téri Gyakorló Általános Iskola 7. osztályosaiként egy zenekarban hegedültünk. 56 év után láttuk újra egymást! Ő hegedűművész lett, és ma Svájcban hegedűtanár. Mondtam neki, hogy mi hitmélyítő hétre jöttünk a Pasaréti Református Gyülekezetből. Örömmel említettem, hogy vannak régi fényképeim gyermekkorunkból, amikor együtt muzsikáltunk az úttörő zenekarban. Majd küldök a régi képekből.

Hazatérve keresni kezdtem a fényképeket, de sehol sem találtam! Átnéztem az egész lakást. Végül szálanként vizsgáltam meg minden egyes dossziét a szekrényekben. Három hónap módszeres kutatás után sem találtam semmit! Pedig tudtam, hogy van 15-20 kiváló fénykép valahol egy papír dossziéban.

Már el is felejtettem a dolgot, amikor egy alkalommal lelkész unokatestvéremmel beszélgettem. Ő nem sokkal korábban három napos evangélizációt tartott Szeged-Petőfitelepen a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásáról. A „páska bárány” elrendelése is ekkor történt (2Móz 12,15). Egy hétig senkinek nem volt szabad kovászost enni! Aki evett, annak meg kellett halnia! Ez kemény ítélet, gondoltam.

− De honnan tudja az Úr, hogy ki evett és ki nem? – kérdeztem Jenőtől.

− Az Úr mindent lát és mindent tud − válaszolta.

A beszélgetés után felálltam, odamentem a könyvespolchoz, és találomra kihúztam egy dossziét. Az a dosszié volt, amit hónapok óta kerestem, és nem találtam – az iskola összes fényképe benne volt. Nem tudom, miért mentem ahhoz a könyvespolchoz, és miért ahhoz a dossziéhoz nyúltam. Ezek szerint ott volt a szemem előtt, és mégsem láttam, hogy ott van.

Ekkor kicsit megrettentem, hogy az Úr ilyen hatalmas, látja a könyvespolcomat is? És most segített a képeket megtalálnom? A kételkedésemre ilyen drága választ adott! Én mindent látok, mindent tudok rólad, és mégis szeretlek téged! − szinte hallottam a hangját.

Az Úr látja a könyvespolcomat, a fiókomat, a dolgaimat és a szívem állapotát is. Igen, az Úr azt is látta, ki evett kovászost!

Hálásan köszönöm, hogy az Úr így megerősítette hitemet, és nem büntette meg hitetlenségemet!

„Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön.” (Zsolt 135,2-14)

Erdélyi Gábor