„Alászállt a jégpáncélnak”

A hidegháború éveiben (konkrétan 1957-58-ban) a világnak ezen a felén többet hallottunk a Szputnyik űrhajók sikeréről, mint a Föld akkori másik nagyhatalmának hasonlóan szenzációs világtörténelmi rekordjáról. Nevezetesen, az Amerikai Egyesült Államok 1954-ben vízre bocsájtotta az első atomenergiával működő tengeralattjárót, a Nautilust. Tekintve, hogy az energia előállításához nem igényelt levegőt, így addig elképzelhetetlenül hosszan volt képes folyamatosan a vízfelszín alatt tartózkodni, és nagy távolságokat megtenni. Számos rekorddöntése után, a világtörténelemben először – 1958 augusztusában – áthaladt a Föld északi pólusán, és az Északi-Jeges tenger jege alatt – a Csendes óceántól az Atlanti óceánig – mintegy 3000 km-t tett meg 96 óra (4 nap!) alatt. A több méteres jégpáncél megakadályozta volna abban, hogy veszély esetén a felszínre jöjjön, és a hagyományos navigációs rendszerek sem működtek az északi pólus környezetében.

Lemerült a mélybe, négy napig minden kapcsolata megszakadt a külvilággal, majd 96 óra múlva ismét megjelent a tenger felszínén. A küldetés teljesítését követően a kapitányért helikopter ment, hogy a legközelebbi repülőtérre vigye, ahonnan Washingtonba repült, hogy az elnöktől átvegye a sikeres misszióért járó kitüntetését. Az esemény új korszak kezdetét jelentette a tengeri közlekedés történetében.

***

Mennyivel nagyobb világtörténelmi esemény volt az, amikor valaki, akit megkínoztak, kivégeztek, eltemettek, három nap múlva kijött a sírból, szabadon megjelent vagy eltűnt ott, ahol akart, majd negyven nap múlva felment mennyei Atyjához, hogy az Atya megdicsőítse őt!

„Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján…” – mondjuk az Apostoli hitvallásban.

Mint ahogyan a Jeges tenger alatti út is, előbb, mint terv készült el, aztán hosszú felkészülés következett, végül a világtörténelmi eseményre sor került, úgy a megváltás terve is a „világ kezdete előtt” elkészült, s „amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát”, „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Gal 4,4 és Jn 1,14). Végül sor került a küldetés igazi céljára, „hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia”. (Mk 8,31)

Talán nem feszíti túl a hasonlat kereteit, ha a tengeralattjáró legénységéről is megemlékezünk. Nem csak a kapitány, de a teljes legénység is részese volt a négynapos merülésnek, és részese volt az azt követő dicsőségnek is!

Titkokat feszegetünk! Életünk el van rejtve Krisztusban, és „hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele”. (Róm 6,8) A Krisztusban lét titkáról Pecsuk Ottó így vall (Reformátusok Lapja 2019. március 3. 7. old.): „Pál apostol leveleiben majd ötvenszer használt egy kifejezést, amely azóta is sok fejtörést okoz a bibliafordítóknak és a bibliamagyarázóknak: ’Krisztusban’. Különleges dolog ez, mert nem helyhatározó, nem állapothatározó, nem módhatározó, de valahol mindegyik, és arra utal, milyen különleges tisztességet és méltóságot jelent az, hogy mi Krisztushoz tartozhatunk.”

„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” (Lk 24,5-7)