Áldássá lenni, áldottá tenni – ceglédi körzeti délután márciusban

Hálás szívvel gondolunk vissza erre a délutánra, azért is, mert ez volt az utolsó előtti alkalom amikor még nyitva voltak a templomok, s közel 40 fő vehetett részt ezen a körzeti találkozón.

A fenti téma előadója Földvári Tibor református lelkész volt.

Sokan hallhatjuk azt a nézetet, hogy Isten áldása egyenlő az anyagi jóléttel, egészséggel stb.

Most a koronavírusos időszakban fontos, hogy ne így gondolkozzunk. Hogyan értékeljük ezt a helyzetet? Áldás vagy átok?

Fontos tudnunk, hogy Isten mindenen keresztül áldást készít az övéinek.

Ne felejtsük el, hogy a Zsidók 13,8 azt mondja: Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.

Isten áldottá tette az embert a teremtésben, de az átok a bűnesetben lépett az életünkbe. Azonban a Biblia beszél arról, hogy az áldás a bűneset után jelen lehet az ember életében, de csak az Istennel való közösségben valósul meg. Ld. Noé, Ábrahám élete.

Isten szuverén Úr, és ő dönti el, hogy az áldást miként és miben adja. Nem azért, mert megérdemlem, hanem kegyelemből.

Az Efézus 1-ben írja Pál: „Megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.” Már itt a földön is átélhetjük, hogy mit jelent áldottnak lenni, és hogyan lehetünk áldássá mások számára.

Földvári Tibor előadását beszélgetés is követte, ahol Pál apostol és Jób életének példáján is szemlélhettük, hogy miként valósult meg az áldás az ő életükben.

A saját életünkre nézve pedig a következő kérdéseken érdemes gondolkodnunk: Milyen örökségre hívott el engem/minket az Úr? Hogyan értelmezhetem Isten áldását, ha nehézben vagyok? Mit jelent az, hogy minden a javunkat munkálja?

Az alkalmat a „Megváltva, mily végtelen áldás, hogy gyermeke vagyok immár…” kezdetű énekkel zártuk.

Pistai László és Erika