Sirasd meg bűneidet!

Mikor Dávid Uriást hazaküldte, hogy otthon a maga ágyán nyugodjék, semmiképpen rá nem vehette, mert az illetlennek tartotta, hogy míg Jóáb, a fővezér és a vele levő vitézek a mezőn táborban szenvednek, ő otthon egyék, igyék és kedvére nyugodjék (2Sám 11,11). Sokkal inkább illetlen lenne hozzád, keresztyén ember, sőt nagyon vétkessé tenne téged, ha te ezen a napon, amely annak az első nagypénteknek a helyébe lépett, melyen Isten örökkévaló Fia a te Urad, Istened és Üdvözítőd megveretve, megköpdösve, megvérezve és az Istennek a mi bűneink elleni haragjával megterhelve függött a keresztfán, te kedvedre ennél, innál, vigadnál, gyönyörűségekbe, vendégeskedésbe, mulatságokba elegyednél.

Sőt inkább az a te tiszted ezen a napon, hogy sirasd meg bűneidet, amelyek ilyen iszonyúan megkínozták Üdvözítődet. Tarts bűnbánatot, szaggasd meg nem ruháidat, hanem szívedet, vedd eszedbe Jézus szenvedését és halálát s abból kitündöklő végtelen szeretetének csodáját. Dicsérd és áldd őt, tégy állhatatos fogadást afelől, hogy ezt a téged csodálatosan szerető Istenedet és Üdvözítődet egész életedben állhatatosan szereted, féled és tiszteled. Ezek az igazi nagypénteki munkák, ezekben illik gyakorolnod magadat ezen a napon.

„Benne van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnök bocsánata kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel.” (Efezus 1,7-8)

(Szikszai György: Keresztyén tanítások és imádságok – Nagypénteki tanítás, részlet – Kálvin Kiadó, Budapest)