ÁLLÁSFOGLALÁSOK AZ ÚRVACSORAI GYAKORLATRÓL A JÁRVÁNY MIATTI GYÜLEKEZÉSI KORLÁTOZÁS IDŐSZAKÁBAN

· 2020.04.04.

A keresztyén közösséggyakorlás korlátozottsága közben Isten számos új lehetőséget nyitott számunkra: az elmélyült igetanulmányozást, több idő jut a telefoni kapcsolatra, internetes-postai levelezésre, illetve az online igehallgatásra. Vajon lehetőséget teremt a sákramentumok gyakorlására is? Lehetséges pl. az elektronikus keresztelési gyakorlat bevezetése? Sajnos felerősödött az a vélemény, hogy az úrvacsora otthon, családi körben (vagy egyedüliként) is gyakorolható a televíziós istentisztelet közvetítésébe kapcsolódó gyülekezeti tagok számára. Az alábbiakban szeretnénk biblikus választ adni erre a kérdésre két állásfoglalás közreadásával, és a tájékozódást segítik a honlapunkon ajánlott igehirdetések is, amik közül több is a Szentírásra és Hitvallásainkra hivatkozva határozottan foglal állást a helyes úrvacsorai gyakorlat mellett.

 

*  *  *

Testvéri buzdítás

 

Alulírott református lelkipásztorok úgy véljük, hogy egyházunkban a szent sákramentumaink – a keresztség és úrvacsora – kiszolgáltatása tekintetében is igaz: „Istennek kell inkább engedni, mint embereknek!” (ApCsel 5,29)

Éppen ezért kiállunk egyházközségeinkben az úri szent vacsora eddigiekben is gyakorolt, helyes, azaz ige- és hitvallásszerű felfogása és kiszolgáltatási rendje mellett, abban a tudatban, hogy “Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek találtassék.” (1Kor 4,2)

Hisszük, hogy ha a Jézus Krisztus által, formailag is meghatározott úrvacsorai szertartásba bármilyen módon beépítjük a virtualitást – ami alapvetően idegen az úrvacsorától –, akkor ezzel megrontjuk az úrvacsora Megváltó Urunk által szabott formai rendjét, ezzel pedig megrontjuk helyes kiszolgáltatását.

Álláspontunk szerint az Úr Jézus Krisztus most elvette népétől az igeközpontú összejövetel és az úrvacsorával való helyes élés lehetőségét – de hisszük, hogy ezzel szent céljai vannak! Így például megújulás az Ige tanulmányozásában, hallgatásában, alázatos önvizsgálat, mély bűnbánat, a drága kegyelem megragadása, őszinte megtérés, megújulás a szent életre való törekvésben és az istentiszteleti és úrvacsorai közösségünk megbecsülésében.

Arra bátorítunk, hogy ezekben erősödve várjunk arra az időre, amikor Istenünktől visszaadatik nekünk a gyülekezeti istentisztelet és az annak közösségében gyakorolt, Jézus Krisztus akaratának megfelelően gyakorolt sakramentális közösség!

“Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak titeket” (Jeremiás 29,11-12)

 

  1. április 1.

 

(Az állásfoglalást több tucat magyarországi és külhoni református lelkipásztor írta alá)

 

*  *  *

 

Pásztorlevél a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteihez

 

„… Pásztori szóval fordulunk gyülekezeteinkhez is. A templomi közösséget egyelőre nem gyakorolhatjuk. Hitünket viszont sokféleképpen megélhetjük. „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (8,39). Vegyük komolyan böjt ötödik vasárnapja igehirdetési alapigéjének intését is: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el” (Zsid 10,25) (…)

A nagyhét virágvasárnap ünnepével kezdődik. Amikor templomba nem mehetünk, egészen új értelmet kaphat az adventben és virágvasárnap is énekelt énekünknek ez a sora: „A szívünk templommá legyen” (Evangélikus énekeskönyv 137/4). A kijárási korlátozások közepette sajátos aktualitást nyer Jézus szava: „Amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba” (Mt 6,6). Tudatában vagyunk annak, hogy ebben az időszakban különösen hiányzik az úrvacsorai közösség, fájdalommal éljük meg, hogy – éppen az úrvacsora évében – nem vehetjük magunkhoz Krisztus testét és vérét.  Azt kérjük, hogy ez az időszak legyen a vágy megerősödése, a szentségre való szomjazás és éhezés időszaka. A keresztény várakozás és remény ilyen megélése legyen felkészülés az úrvacsora vételének reménység szerint nem túl távoli lehetőségére.

Az úrvacsora közösségi jellegét a rendkívüli helyzetben sem adhatjuk fel, hiszen Urunk rendelése a szentség az egyház – Krisztus teste – közösségébe is be akar kapcsolni bennünket.

Az otthoni, televízió előtti úrvacsoravételt semmiképpen sem támogatjuk. Egyházjogilag nem tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy házaknál nem ordinált lelkész úrvacsorát osszon. Akik szerettek volna ebbe az irányba elmozdulni, azoktól türelmet és megértést kérünk, de ezen a módon is óvjuk egyházunk egységét.

A járvány idején az online istentiszteletek mellett a házi áhítatok igei közösségét ajánljuk. Isten igéje teremt hitet, tartja meg az egyházat, ezt pedig senki és semmi nem veheti el tőlünk…”

(Részlet a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa pásztorleveléből – www.evangelikus.hu)

*  *  *