Hozzád, egyre közelebb

Egyedül vagyok, Uram, a világban,

magányos idegen a zajgó sokaságban.

Barátok között is társtalan állok,

támasz nélkül, ha a bűnnel csatázok.

Emberekre vágyom, Uram, hisz’ lelkem köztük ébred

ám nyugtalan, mert nem lel csöndességet.

Irgalmas Isten, mindnyájunk barátja,

Tebenned teljesül bensőmnek vágya,

közelléteden lelek csak nyugalmat

naponta, míg az élet gondja zaklat.

Sokaságban vagy elhagyott helyen

őrizz mindig-magadnak, Istenem.

Egy legyen az utunk, ami végül Tied:

hadd jussak Hozzád egyre közelebb,

hadd érezzem, hogy itt vagy, velem vagy s én Veled!

(Részlet, Indiai keresztyén imák, fordította Tóth Sándor)

„Az igazak reménysége öröm, az istentelenek várakozása pedig semmibe vész.”
(Példabeszédek könyve 10,28)