Hívj segítségül!
Móréhné Ágnes
·
2020.03.02.
A napokban nagy horderejű döntést kellett hoznom, amihez anyukám hozzájárulása is kellett. Ám korábban, ha szóba hoztam a kérdést, ő mereven ellenállt.
Most is aggodalommal a szívemben, de imádkozva mentem át hozzá. Már előre láttam, ahogyan elborul az arca, amikor szóba hozom a témát. Közben könyörögtem, hogy az Úr Jézus, aki Úr az ellenség felett, aki a szeleknek parancsol, legyen jelen hatalmával.
Amikor megérkeztem, anyukám a szokottnál derűsebben fogadott, majd szóba hoztam a nehéz kérdést, és ő nem állított le, kedvesen meghallgatta érvelésemet, és legnagyobb csodálkozásomra mindennel egyetértett. Az Úr nagyon könnyűvé tette a beszélgetést.
Miközben hálát adtam Isten megtapasztalt jelenlétéért, el is szégyelltem magam. Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha sokkal komolyabban venném biztatását, hogy “hívj segítségül engem a nyomorúság idején”. Ha sokkal több bizalmam lenne, és elhinném, hogy nem nekem kell megszakadni a terhek súlya alatt. Hiszen Isten komolyan gondolja, hogy:
“Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van reátok.“
(Péter első levele 5,7)