Rohanás helyett

Évekkel ezelőtt egy washingtoni metró aluljáróban kiállt egy fiatalember, és Stradivari hegedűjén olyan Bach műveket kezdett el játszani, amelyek előadására csak a legkiválóbb művészek mernek vállalkozni. A hibátlan előadásmód, a csodálatos hangzás ellenére, a videofelvételek tanúsága szerint, a járókelők többsége ügyet sem vetett a produkcióra. A 38 perc játékidő alatt több, mint 1000 ember haladt el közvetlenül mellette, akik közül csupán 7 állt meg egy-egy pillanatra, míg mások siettükben néhány centet dobtak a hegedűtokba. Az érdeklődést mutatók többsége gyerek volt, akiket azonban szüleik igyekeztek minél előbb tovább rángatni. Mindössze egy valaki ismerte fel, mert néhány héttel korábban ott volt a koncertjén.
A tömegnek fogalma sem volt róla, hogy a világ egyik legünnepeltebb hegedűművészét láthatja-hallhatja, akinek koncertjeire a belépőjegyek 100 dollárnál kezdődnek. Mint később kiderült, az aluljáróbeli ingyenkoncert a művész és egy napilap közös kísérlete volt. A hír hallatán, a videót nézve talán fejünket csóváljuk, megütközünk az emberek közönyén, igénytelenségén. De nem hasonlítunk-e mi is hozzájuk, amikor „halaszthatatlan” és „fontos” teendőink miatt nem szánunk elég időt arra, hogy találkozásunk legyen azzal a Jézus Krisztussal, akihez senki nem fogható, aki senki mással nem helyettesíthető, mert Megváltónk, Mesterünk, Királyok Királya – aki kész Isten gondolatait feltárni számunkra, és aki előtt mi is feltárhatjuk szívünk titkait?

Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszéded szerint! Útjaimat elbeszéltem neked, és meghallgattál engem. Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem határozataid útját, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról!
Zsolt. 119, 25-27

(A hegedűművész aluljáróban történt előadásáról készült videófelvétel itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_YWhw)