Bűnben élni a legboldogtalanabb állapot, mert az kirekeszti az embert Isten kegyelméből és a mennyországból. De más dolog bűnben élni, és más bűnösnek lenni. Az igaz hívek is bűnösek, de nem élnek bűnben. Bűnben él az, aki a bűnt szereti és annak szándékkal szolgál. Az ilyen nem lehet Isten kegyelmében, mert ő természete szerint gyűlöli a bűnt. Azért sok helyen megmondta beszédében, hogy vele a bűnben élő embernek semmi közössége nem lehet.
Az ilyen boldogtalan állapotnak egyedüli orvossága az igaz töredelem és bűnbánat, mert olyan csodálatos az Isten jósága, hogy megbocsát a bűnösnek, és azt kegyelmébe fogadja, ha igaz bűnbánatot tart, azaz, ha előbbi bűneit és gonoszságát elismeri, megbánja, megutálja, a Krisztus érdemére támaszkodik, bocsánatért esedezik, a bűn szolgálatát elhagyja és életét megjobbítja. Hogy az Isten az ilyen bűnbánatra bizonyosan megbocsát, és kegyelmébe fogadja a bűnöst, afelől semmit nem hagy kételkedni sok világos ígérete.
(Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok – részlet)
„Hagyja el a gonosz az útját, és a bűnös ember a gondolatait! Térjen az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és ő könyörül rajta, mert ő bőkezű a megbocsátásban.” (Ézs 55,7)
