A gondviselés egy másik oldalát egybeesésnek nevezzük. Az egybeesés Isten és az emberek egy időben végbemenő cselekedeteire vonatkozik. Saját akarattal rendelkező teremtmények vagyunk. Bizonyos eseményeket mi indítunk el. Az általunk kiváltott erő azonban másodlagos. Isten szuverén gondviselése cselekedeteink fölött áll. Akaratát emberi akaratok cselekedeteivel viszi véghez, anélkül, hogy megsértené ezeknek az emberi akaratoknak a szabadságát. Az egybeesés Szentírásban található legvilágosabb példája József és testvérei esete. Bár József testvérei valóban bűnt követtek el gonoszságukkal, Isten gondviselése még bűnükön keresztül is munkálkodott. József így szólt testvéreihez: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1Mózes 50,20)
Isten megváltó gondviselése a legördögibb cselekedeteken keresztül is képes munkálkodni. A legsúlyosabb bűn, amit ember elkövetett, az volt, amikor Júdás elárulta Krisztust. Az Úr Jézus halála azonban nem véletlenszerű esemény volt, hanem Isten elhatározott tanácsa szerint történt. Júdás gonosztette segített abban, hogy a történelem legnagyszerűbb eseménye, az engesztelés végbemehessen. Nem véletlen, hogy a történelemnek ezt a napját nagypénteknek nevezzük.
(Idézet a Keresztyén hit alapigazságai c. könyvből)
Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön. (Római levél 9,17)
Dr. R. C. Sproul írása
