A gondviselés tanának középpontjában az az igazság áll, hogy Isten kormányozza a világmindenséget. Teljhatalommal és tekintéllyel uralkodik a teremtett világ fölött. A legkisebbtől a legnagyobbig minden eseményt ő irányít. Semmi sem történik gondviselő akaratán kívül. Ő adja az esőt és a napsütést. Országokat emel fel és dönt romba. Ő tartja számon hajunk szálait és életünk napjait.
Rendkívül fontos különbség van Isten gondviselése és a szerencse, a végzet vagy jósors között. A különbség megoldását Isten személyében találjuk meg. A szerencse vak, míg Isten mindent lát. A végzet személytelen, míg Isten az Atya. A jósors néma, míg Isten szólni tud. Az emberiség történelmében nem vak, személytelen erők munkálkodnak. Minden a Gondviselés láthatatlan kezéből indul ki.
Az Isten által kormányzott világegyetemben nincsenek véletlen események. Valójában nincs is olyan dolog, hogy véletlen. A véletlen nem létezik, csupán olyan szó, amelyet matematikai lehetőségek leírására használunk. A véletlennek azonban nincs hatalma, mert nincs lénye. Nem olyan lényeg, amely befolyásolhatná a valóságot. A véletlen nem valamilyen tárgy, a véletlen semmi. (folytatjuk…)
(Idézet a Keresztyén hit alapigazságai c. könyvből)
Őbenne kaptunk örökséget, ahogyan az előre el volt rendelve annak végzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából munkál. (Efezusi levél 1,11)
Dr. R. C. Sproul írása
